Merjünk nők lenni!

Bernád Emese  2007.10.10. 19:20

A reklámozók szlogenje szerint minden a mi kényelmünket szolgálja, vegyünk és fogyasszunk, mert akkor jobb és kényelmesebb lesz az életünk.

Elkerül bennünket a hát-, derék- és fejfájás, sőt, a menstruációs görcsöknek is búcsút inthetünk. Vége a nehéz napoknak! Minden nap csúcsteljesítményt nyújthatunk, semmink nem fáj majd, és az árgus férfiszemek sem vesznek észre semmit. A hisztis, hipochondriás liba már a múlté, főnökünk számára mi válunk a tökéletes munkaerő megtestesítőjévé. Minden nap, a nap minden órájában munkára és harcra készek leszünk.

Már megint elhúzták előttünk a mézesmadzagot, miszerint tökéletesek lehetünk, itt van karnyújtásnyira a megoldás. Csak meg kell venni, és be kell szedni. Az eredményhez képest bagóért! Reggel egy bogyó, délben egy bogyó, este egy bogyó, plusz még kávé literszám. Aztán hajthatunk és igavonhatunk, mint az állatok. Mert ilyen csodaszerek mellett nincs kibúvó: nem fájhat, nem sajoghat, nem lüktethet, nem csikarhat. Ha igen, akkor csakis velünk van a baj. Maradiak vagyunk, nem haladunk a korszellemmel, elutasítjuk a tudomány vívmányait. Biztosan nem is akarunk dolgozni, csak lustálkodásra, lebzselésre vágyunk. Nincs ki- és mellébeszélés: bogyót kell szedni és melózni látástól vakulásig. A mézesmadzagról kiderült, hogy valójában rablánc. Fogva tart bennünket és nem enged. Egy újabb dolog, amiről kiderült: a fejünkre nőtt ahelyett, hogy a kényelmünket szolgálná.

Mert mi van akkor, ha én azt akarom, hogy fájjon, sajogjon és lüktessen? Ha nem akarok tökéletes munkaerővé válni, ha a nehezebb napokat inkább pihengetve szeretném átvészelni. Hadd fájjon, ami fájni akar! Engedtessék meg a testemnek a velem való kommunikáció, adja csak le nyugodtan vészjelzéseit. Nem elnyomni akarom ezeket, sokkal inkább meghallgatni és megszívlelni, hogy máskor ne legyen rájuk szükség. Nő akarok lenni végre! Ha fáj a fejem, akkor fájjon, és ne kapjak hülye megjegyzéseket. Ha fáj a hasam, ha menstruálok, akkor azt ne kelljen eltitkolnom, elbujdosnom, vagy esetleg a csodaszereknek köszönhetően az irodában ülnöm. A fájdalom is az enyém, ki akarom végre élvezni. Üldögélni otthon csendesen, elmélkedni, gondolkodni, álmodozni, pihenni végre. Foglalkozni egy kicsit a lelkemmel!

Mutatjuk, hogy kemények vagyunk, nincs szükségünk senkire, semmire. Cipeljük a nehéz táskákat, a gyerekeket, a cekkereket, a család, a világ gondjait. Játszuk a rendíthetetlen ólomkatonát, pedig a lelkünk mélyén inkább a balerinához hasonlítunk.

Merjünk hát esetlenek, kedvesek, lágyak, oltalomra szorulók, szerelmesen odasimulók lenni, merjünk sírni, szomorkodni, dühöngeni, hisztizni is! Merjünk végre nők lenni!

Hozzászólások

@

Küldés