Metalhammer – csak keményen!

Tompa Orsolya  2014.3.14. 3:41

Nem csak a fiataloké a világ! Az idősebbeké, a nyugdíjasoké is: a rocknagyiké és rockpapiké.

Feszülős bőrszerkó, a legjobb és legmenőbb gitárok, dobfelszerelések, fiatalokat meghazudtoló energia. Az élet ilyen is lehet! Képzeljük csak el: a kedves otthonülős, kötögetős nagymama és a tévében meccset néző nagypapa helyett meglátogatjuk a rocker nagyszülőket. És ők igenis léteznek! Olyan életet élnek, mint a fiatalok, sőt: nagyobb és lendületesebb energiával vágnak neki a turnéknak. Mindenhova elutaznak, ahova csak lehet. Korukat meghazudtolva zúznak a színpadon, és úgy buliznak, mintha csak húszévesek lennének. A fiatalok imádják őket: jobban tombolnak az ő koncertjükön, mint az újabb popsztárok vagy rockerek koncertjein. Mindenkit félrelöknek, csak hogy az első sorban legyenek, és legalább egy pillanatra megérinthessék őket.

Metál- és rockőrültek azonban nem csak a nagyszüleink lehettek. A szüleink is, akik fénykorukban ész nélkül törtek át a tömegen csak azért, hogy az első sorokban tomboljanak. Az sem számított, ha a koncert végére kék, zöld, vagy akár lila foltokat vihettek haza. A metálról érdemes tudni, hogy körülbelül a ’70-es években kezdett divatba jönni. Többnyire nem olyan, mint amit megszoktak azok az emberek, akik az úgynevezett „átlagos” zenét hallgatják. A metálkoncertek közönsége olykor kétfelé oszlik: vannak, akik csak simán tombolnak és élvezik a zenét, míg mások őrült verekedésbe, pogózásba kezdhetnek, szerezve néhány zúzódást.

Az idősebbek nem csak fellépőként, de a közönség soraiban is ott vannak. Együtt tombolnak a fiatalokkal: a bevállalósabbak bőrszerkóban nyomják, és torkuk szakadtából énekelnek. A metálzenének nagyon sok alfaja létezik. Míg régen a heavy metal, most többnyire a melodic, a black, a death és a folk metal éli aranykorát. Érdekes változás, hogy míg a heavy metalban a magasabb hangú énekesek hódítottak, addig manapság a minél mélyebb hangért őrül meg a közönség.

A metalzene iránt elég kevés ember érdeklődik, nem érzik közel magukhoz annyira, mint más zenei műfajt. A dolog érdekessége, hogy egy-egy ilyen koncerten sokkal durvábbak a fiatalabbak és – a lányok. Vannak, akiknél a szórakozás és kikapcsolódás elengedhetetlen kellékének számítanak a drogok, élénkítő szerek. De amíg a rappereknél sokkal gyakrabban fordulnak elő, addig a metálosoknál kevésbé. Végül, de nem utolsó sorban pedig ott van maga a zene, a szöveg, ami mindennek a lényege! A zene az, ami közvetíti az üzenetet. Ezek a bandák pedig nagyon sok mindenről énekelnek. Főleg az érzésekről: megéneklik a szenvedéseket, az örömöket, a bánatot, a halált, énekelnek a környezetszennyezésről, az életről, vagy éppen a mulatásról. Aki tehát metált hallgat, igazi egyéniséget tudhat magáénak.

Hozzászólások

@

Küldés