Miss Shopaholic

Csepy Enikő 2010.10.26. 13:02

Ki is ő? Hogy főleg nő az már biztos.... Ám csupán áldozat, aki elmerült a vásárlás csodálatos élményének forgatagában.

Lehetnék akár én is. Jobban mondva az is vagyok. Ugyanúgy, mint több nőtársam a világ bármely szegletében. Mi vagyunk azok, akiket a hetedik mennyországba repít a tudat, hogy másnap shopping-túrára indulunk, akik a butikokban elveszítjük józan ítélőképességüket, akik a jövő évet is felvásárolnánk, akik megállás nélkül szórnánk a pénzünket. S persze azok, akiknek hatalmas bűntudatuk támad minden egyes fergeteges bevásárlás után.

A pénz pedig nehezen jön, könnyen megy. A vásárlás adta élmény gyorsan elszáll, így rövid időn belül pótolni kell. Csak hogy miből?! Úgy vélem, ha felismertük magunkon a tüneteket, jobb lenne tenni ellenük. Sok a kiadásunk, mégis üzletekben töltjük a szabadidőnket? Tudjuk, hogy nincs elég pénzünk, mégis fájdítjuk a szívünk a katalógusokkal? Állandóan panaszkodunk, hogy nincs egy nyamvadt göncünk se, amit felvehetnénk –, pedig a szekrényt alig lehet becsukni? Ruháink felét már nem is tudjuk hordani, mert kéthavonta teljes ruhatárújítást iktatunk be...?

Amennyiben mindezek érvényesek ránk, akkor most hivatalosan köszöntjük a „shopaholic klubban”! Mindannyian, akik ettől szenvedünk, tudjuk, hogy valahogy meg kellene gátolnunk ezt a kényszert. Orvosi tény, hogy a vásárlásmánia pszichikai betegség, kezelést igényel. Általában csoportterápiát alkalmaznak, ami persze a teljes anonimitást kívánja meg. A procedúrák során a csoport tagjai megismerkednek egymással, feltárják egymás előtt féltve őrzött és nehezen bevallott titkukat: vásárlásmániájukat. A találkozások alkalmával elmesélik élményeiket, hogyan próbálnak ellenállni a csábításnak, annak a bizonyos hívó szónak. Persze a csoportvezető, aki hivatásos pszichológus, életképes és bevált tanácsokkal látja el pácienseit, akik nagy-nagy erőfeszítés árán sikeresen legyőzik az „ellenséget“. Mindez nem ilyen egyszerű, mint ahogy látszik. Kemény munkát és erős akaraterőt igényel. Ezért a többség sorozatos visszaesővé válik, vagy meg sem próbál ellenállni. A legtöbb ilyen személy a család nyomására vesz részt a terápiákon, s titokban folytatja megszokott életrendjét. A súlyos szenvedély viszont problémákkal jár, ami hatalmas pénzveszteségekkel is végződhet. Okosan kell bánni a hitelkártyákkal, a kölcsönnel. Nem lenne túl kellemes, ha a drága ruhák a teljes csődbe juttatnának bennünket. Egy kis józanságot a vásárlásba, s a helyzet már nem is olyan súlyos, mint amilyennek tűnik.

Csak egyetlen biztos megoldás létezhetne a kigyógyításunkra: egy pénztermő fa, amely gondoskodik rólunk, hogy sose keveredjünk adósságokba, sose legyen bűntudatunk, sose bántsuk meg a másikat, amiért megint kifosztottuk a családi kasszát. Szóval kedves küzdőtársaim, ha valakinek van ötlete egy ilyen „szerkezet“ előállítására, csak szóljon bátran, teljes mértékben támogatni fogom! Hisz az álmodozás az utolsó, amit feladunk.