Nagyautó

Póda Erzsébet  2014.11.4. 4:01

A lány minden szerdán délután pontosan ötkor érkezik ugyanarra a helyre, a kolesz melletti utcába, és ott várakozik.

Néha szexisen, miniszoknyában, máskor csak úgy, farmerban, sportcipőben. A nagy autó, ami érte jön, nem szokott pontos lenni. Van, hogy húsz perccel később jön, van, hogy a lány egy órát is várakozik. De sosem mozdul, nem adja fel, kitartó. Arca csinos, tekintete ábrándozó – nem lehet több tizenhétnél. Középiskolába jár, hétközben a koleszon lakik.

A nagy autó megérkezik, a lány arcára széles mosoly ül, szinte sugárzik, és gyorsan behuppan az anyósülésre. A nagy autó tovaviszi. A sofőrt alig lehet látni, a kocsi gyorsan suhan.


Egy-két óra elteltével visszaérkeznek, ugyanarra a helyre. A kolesz melletti utcába. A lány kiszáll. Néha vidám, máskor szomorú. Néha egy kis ajándéktáskát lóbál, máskor egy tábla csokit kezd majszolni. Gyakran hoz magával egy szál virágot. Egyszer-egyszer sírva csapja be a nagyautó ajtaját. Másszor egy egész csokor rózsát dob a járdaszéli szemétkosárba. És mindig lassan ballag vissza a koleszba.

A nagy autóban ugyanaz a férfi. Egy negyven és ötven közötti nős ember. De nem a tizenhét éves kislány apukája. Egy másik apuka. Két gyermeke van. Meg felesége. Családja. Akik semmit nem tudnak arról, mit szokott csinálni minden szerdán öt és nyolc között.

Vajon ez a nagyautós apuka mit szólna, mit tenne, hogyan reagálna, ha megtudná, hogy az ő tizenhét éves lányát furikázza (meg satöbbi) egy negyven és ötven közötti nős ember? Egy másik apuka. Akinek családja, két gyermeke, felesége van...

Hozzászólások

@

Küldés