Noszamamik

Nagy Erika  2014.4.14. 3:06

Gyakran halljuk, hogy a nyugdíjas ember nagy része magányos.

Gyakran halljuk, hogy a nyugdíjas ember nagy része magányos, unatkozik, beteges, úgy érzi üres lett az élete, hiányzik belőle valami, amiért érdemes élni. Nyaldossa sebeit, szidja a társadalmat, a családját, a kutyát meg a macskát. Várja, hogy a csoda magától az ölébe hulljon, de ilyen csak a mesében van.

A nyugdíjasnak fel kell fedeznie saját értékeit, mert van ilyen is. Élveznie kell az életet, mert igen, a nyugdíj után is van élet. Tudom, nagyon sok nyugdíjas ember küzd a napi megélhetési problémával, de attól, hogy bezárkózik a négy fal közé, ha reggeltől estig csak kesereg, még nem lesz elviselhetőbb az élete. Kapcsolatra van szüksége, olyanra, amely célokkal van tele, olyan kapcsolatra, amelyben a nyugdíjas azon ügyködik, hogy hasznossá tegye magát, hogy tegyen a közösségért, vagyis azért, hogy idős napjai a megelégedés jegyében teljenek. Vannak települések, ahol a nyugdíjasok irigylésre méltó életet élnek. Csak sajnos azt nem értem, hogy a férfiak miért nem mutatják meg magukat. Se énekkarban, sem tánccsoportban nem aktívak, viszont jó hír, hogy a nők annál inkább. A minap egy újonnan alakult tánccsoport műsorát tekintettem meg, olyan nyugdíjas asszonyokét, akik countryt, charlestont és zumbát táncoltak. Igaz, nem dübörgött a színpad, hiszen a tánc erőnlétet, állóképességet és rugalmasságot igényel, és ez azért néha megerőltető ennek a korosztálynak – de a műsor élvezetes volt nagyon. A lényeg az, hogy a siránkozás helyett a szórakozást választották. Sugárzott belőlük a jókedv, a tenni akarás. Hetente próbálnak, s ez azért fontos, mert kimozdulnak otthonról, hasznossá teszik magukat, hogy emberek között vannak.

Segítenünk, bátorítanunk kell a nyugdíjasokat az új életcél megtalálásában, tudatosítani kell velük, hogy a nyugdíjazás alkalmat ad arra, hogy célokat tűzzenek ki maguk elé. Hiszen a nyugdíjaskor új lehetőségeket nyit meg a szabadidő nyújtotta önállóság felé!

Hozzászólások

@

Küldés