Riasztás

Póda Erzsébet  2022.1.10. 23:36

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

Maszkok mögé bújva gyanakszunk, kételkedünk, ellenségeskedünk. Évtizedig azt verték belénk, hogy az egyén a világ közepe, most ezt a tömeget alkotó emberek így is gondolják – az egymástól való elidegenítés folyamata már valahol a közepetáján tarthat.(Jó esetben, mert lehet, hogy ettől sokkal rosszabbul állunk.)

Közben a médiának hatalmas szerep jutott, holott az újságírás, mint hivatás darabjaira hullott. Vezető szerepben tetszeleg a mainstream, azaz fősodratú, vagyis megfizetett média, amely szerteágazó és profi eszköztárával bármit – és annak az ellenkezőjét is – képes elhitetni a közönségével. Propagandatorpedóként bombázza az emberi tudatot. Aztán van a független média, sokkal szerényebb eszközökkel, ennélfogva hangja alig hallatszik. Az éter többi részét pedig betölti a blogolók és vlogolók tömege. Hiszen a mai tömegkommunikációs csatornákon bárki helyet kaphat: a franciaországi háztartásbelitől az ausztrál orvoson keresztül a norvég kötöttáru-boltoson át az osztrák fizikusig…


Egyvalamit biztosan kijelenthetünk: hatalmas információs káosz vesz körül bennünket. Ráadásul az eddig szilárnak hitt dolgok mind kimozdultak a helyükről. A jó értelemben vett emberi hierarchia is szertefoszlott: iskolából alig kikerült fiatalok osztják az eszet a jóval idősebb és sokkal tapasztaltabb kollégáiknak a tisztelet legkisebb morzsája nélkül. Az alsóbb posztokon lévő beosztott utasítja a kisfőnököt, a tanuló mondja meg, mit tehet a tanár. Közben azt harsogják mindenhonnan, hogy jogai vannak a kutyának, a macskának, a fűnek, a fának… Valójában pedig fokozatosan semmihez sincs jogunk! Lassan az élelem- és orvosságfogyasztáson kívül mindent elszednek tőlünk.

Nem is olyan régen elvették az emberektől a földjeiket, amely sok-sok generáción át eltartotta ugyanazt a családvonalat. Könnyel, vérrel, örömmel, gyásszal, sorsokkal átitatott termőföldek voltak azok. Egy tollvonással elvették a tulajdonosoktól. Aki nem adta a közösbe, azt ellehetetlenítették, sőt, megkínozták. Ez utóbbi sors főleg azokra várt, akik ellenállásukkal példát mutattak, és támogatótáboruk lett. A hatalom lesöpri a történelem asztaláról, amit le akar söpörni. Mi célból tette a földek eltulajdonítását? A „közösség érdeke és a jobb élet” propagandájával vitte véghez. „Miattunk. Hogy nekünk jobb legyen.” Ma azokon a földeken idegenek ga(rá)zdálkodnak...

Most a hitünk került sorra. Szakrális világunk. „A faluban hangszórón hirdet a pap, ugyanis nincs közös adventi gyertyagyújtás sem mise, semmise. Így közvetítik a „műsort”, a szentleckét. Ha ezt öreganyám látná…! Mi lett az emberi közösségből?!” Üzente minap keseregve az egyik ismerősöm. Valóban: látjuk egyáltalán, hogy mit tesznek velünk, és mi mit teszünk magunkkal?

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés