Századunkban

Keszegh Csilla 2004.10.14. 15:49

Huszonegyedik században élünk, melynek jellemzői többek között: az atomkorszak, a megavárosok, a tudomány és a technika gyors fejlődése, a rohanó életmód, a felszínesség, és a gyorsan változó divathullámok.

Ám, miközben mobiltelefonokkal sétálunk, és óriási teljesítményű számítógépeken dolgozunk, fogyasztunk és hegységnyi halmokat szemetelünk, a világ más részén éheznek és nyomorognak. Az információk száguldásával a mai kor embere majdnem mindent megtudhat a világról. A szupermarketekben bármit és bármennyi árut megvásárolhat -- úgy érezheti, övé lehet minden. S miközben a civilizáció „áldásait” élvezi, talán nem is tudja, közben mi mindent veszít el.

Gyakran hallhatjuk a kifejezést: a mai kor kihívásai. Vajon mit jelent ez? Talán azt, hogy meg kell felelnünk a rohanó világ követelményeinek. S vajon mik a mai, rohanó világ követelményei? Talán az, hogy rohanjunk együtt vele. Sajátítsunk el minél több, többé-kevésbé fontos információt. Vagy, hogy ideális tagjai legyünk az egyre elhatalmasodó fogyasztói társadalomnak. Miből áll a mai kor? Napról napra új és újabb felfedezéseket tesznek a tudósok. Amit tegnap tanultunk, holnapra már nem lesz érvényes. A rohanó kor, a technikai fejlődés megköveteli, hogy az ember követni tudja. S erre leginkább a fiatalok képesek, mivel ők a legképlékenyebbek.

Csakhogy közben megfeledkezünk egy s másról. Mert míg régebben az ifjúság maga választhatta ki a példaképét családtagjai, ismerősei, vagy valamely híres, elismert egyéniségek közül, ma művileg megtervezett, hamis példaképeket gyárt a fogyasztói társadalom. Mintegy a polcra rakva, és unalomig reklámozva azokat. S mivel, mint már említettem a fiatalság a legképlékenyebb, ő a legnyitottabb, a legbefogadóbb mindenre. Még az ilyesmire is. Míg nagyszüleink az ő szüleiktől és nagyszüleiktől tanultak mindent – dolgozni, viselkedni, élni az életet, ma már szinte senki sem tanul a szüleitől. Az oktatást az iskola végzi, s mire szegény diák hazaér, feje zsong a sok mindentől, amit az iskolában hallott. Otthon leckét tanul, majd tévézik, videózik, számítógépezik. A megtanult tananyag nagyobb részére soha nem lesz szüksége, az életre felkészítő hasznos dolgokat azonban nem tanítják meg vele. És hol vannak már a réges-régi közös, sokat adó, meghitt családi beszélgetések, vagy az együtt élő több generáció közös munkái?

– Azok kora már lejárt! – mondhatná a modern ember. – Ma már unalmasak az ősök szövegei. Ahelyett lehet tévézni, videózni, dévédézni, cédét hallgatni, gyors autókkal száguldozni, modern és divatos cuccokat hordani, hamar leáldozó divatpéldaképeket követni.

A mai kor kihívásainak tehát -- mint minden korban – a mai fiatalok is meg akarnak felelni. Együtt rohannak vele. Együtt étkeznek vele a gyorsbüfékben. Együtt computereznek vele. Együtt száguldoznak vele az utakon és az információhálózatokon. Együtt fogyasztják vele a reklámozott árukat. Együtt rajongnak vele az előkészített, szájukba rágott hamis ideálokért.
Együtt rohannak vele – ki tudja hová?