Új önmagunk?

Kabók Zita  2009.1.21. 17:14

Mellplasztika, zsírleszívás, ránctalanítás, hasfeszesítés, fenékdomborítás és társai.

Kolléganőm Sue elsődleges célja: hasának felvarratása. Második célja: lelógó mellei felemelése, és egy óriási implantátum beültetése – mindez hat héten belül. Sürgős feladat számomra: ismerősömet, Borit, elkísérni a mellplasztikára, hogy megértse az angolul beszélő orvost.

A minap egy üzleti tárgyaláson vettem részt, és a kezdés előtt a nők fő témája a plasztikai műtétek fontossága volt. Ki, mikor, hol, milyen műtétet végeztetett és végeztet el. Meg se bírtam jegyezni, hogy az ismerőseim közül hányan feküdtek már kés alá, hogy testük olyan legyen, mintha formába öntötték volna. Maga a tökély: minden méret az elvártnak megfelelő, formatervezett. Innen két centit lecsípünk, amoda hármat hozzáadunk, itt leszívjuk, amott feltöltjük, kivesszük ezt, betesszünk azt, és kész a remekmű – az új önmagunk.

De mi az elvárás, aminek meg akarunk felelni? Kinek az elvárása? Önmagunké? A lelkünké? A tükörnek akarunk tetszeni? Vagy a férjünknek, mert netán ő is beültetett két kiló izmot a fenekébe, hogy szexisebb legyen? És mi a garancia, hogy tényleg megkapjuk azt, amire elsődlegesen vágytunk? Egyáltalán mire vágytunk? Boldogságra, elégedettségre? És a következő menetben a lelkünket szabatjuk majd át, esetleg boldogságot és elégedettséget is beültetnek a szilikon mellé? Egyet fizet, kettőt kap? Ugyan mi jár a lányok, nők fejében ilyenkor? Mi az, ami egy implantátummal elérhető?

Ha ép ésszel vizsgáljuk az elérni kívánt céljaikat, azok biztosan nem racionálisak. Hacsak nem professzionális modellek, vagy nem annak akarják szentelni az életüket, hogy egy öreg milliomoshoz menjenek, annak cicababája legyenek, nem hinném, hogy egy műtét által közelebb kerülnek ahhoz, amire tényleg vágynak. De mit is akarhatnak? Valaki megmondhatná... Ha társadalmunk férfitagjai figyelmét akarjak felkelteni, akkor előbb-utóbb csak a „mennyiség” fog nőni, míg a minőség drasztikusan csökken majd. Azok a férfiak, akiknek műmell meg a műtest kell, valószínűleg a pornográfia és a szex rabjai.

Vajon miért kell telipumpálni a testünket mesterséges anyagokkal, amit tíz-tizenöt évente úgyis le kell cserélni (a ránctalanító szilikon injekciók meg csak fél évig hatásosak), de legalábbis korrigáltatni, amitől a bőrünk érzékenységét és rugalmasságát végérvényesen elveszíthetjük, csak kíméletes sportot űzhetünk, mert egy kisebb baleset drasztikus következményekkel bírhat. Mit teszünk majd akkor, ha nem adhatunk vért vagy szervet, vagy netán szövetet az esetleg arra rászoruló családtagunknak, mert szilikon van a testünkben (egyes orvosok határozott véleménye – a szerk.)?

Nagy baj lenne, ha ez a „plasztikai mozgalom” azt jelezné, hogy a férfiak számára fontosabb a nő mellének térfogata, miközben ezzel egyetemben csökkenne a nő intelligenciája iránti érdeklődésük. Az a gyanúm viszont, hogy ez a jelenség az esetek túlnyomó többségében nem is igazán a férfiak kívánalma...

Inkább az valószínű, hogy lassan a szépség kultuszának áldozatává válunk mi, nők, szinte valamennyien...

Hozzászólások

@

Küldés