„Üres bölcsőt ringat a hold fénye”

Dráfi Emese 2011.5.25. 7:08

Férfiakhoz, apákhoz szóló gondolatok.

Szeretem Zorán dalait. S úgy látszik az idő előre haladtával megértem szövegeinek mondanivalóját.
Van egy szám, amit lehet minden szülőnek hallania kéne. Vagy inkább az apáknak.
A dal arról szól, hogy az apa mindig csak rohan, sok a dolga, még a gyermeke születését sem tudja megvárni. Később nincs ideje játszani vele, mert neki dolgoznia kell. Közben az apa azon ábrándozik, hogyha felnő a gyerek, akkor pont olyan lesz, mint ő. Telnek az évek, a gyerek felnő, az apa szeretne most már kicsit többet lenni vele, de a gyereknek már nincs igénye rá, hisz ott vannak a haverok, sőt, később messze költözik a családjával, és sajnos most meg neki nincs ideje az apjára, mivel nagyon elfoglalt. Pont, mint ő volt valamikor.: „fiam, pont, mint én".

Sajnos ez a dal a valóságról szól.

A férfiak, apák többsége rengeteget dolgozik, alig van ideje. Amikor meg lenne, akkor se a családdal és a gyermekeivel törődik, hanem a haverokkal sörözik, és a sok konfliktust inkább elkerülve, elmegy otthonról. Szeretőket hajt a neten, titkos találkákra rohangál, direkt későn vagy éjjel megy haza, amikor már a gyerek lefeküdt. Pedig, ha tudná, mennyire várja a fia/lánya, hogy apa hazajöjjön, és meséljen neki, vagy legalább adjon egy jóéjt puszit, ami milyen nagy kincs lenne a számára! De az apa nem jön. A gyerek könnyes szemmel, szomorúan alszik el. Az anyja úgyis otthon van, az elég, gondolja az apa (mellesleg hová is mehetne a gyerektől?). Neki az a dolga, hogy hazahozza a pénzt, az asszony meg ossza be és nevelje a gyereket és kész!

Persze folytathatnám ebben az irányban gondolatmenetemet, de most nem erre kanyarodok.

Inkább nézzük a gyerekek helyzetét! Egy kisgyermek alig várja, hogy az apukájával is játsszon. Szeretne felnézni az apjára, szeretné magába szívni ezt az erős energiát. De az apa, ha egyáltalán otthon van, fáradt vagy nincs kedve játszani, elvinni őt ide-oda, megmutatni a nagyvilágot. Mindig azt mondja: „majd máskor, fiam.” Csak az a baj, hogy az a „máskor" sose jön el, vagy nagyon ritkán. Közben persze telik az idő, és az apa kimarad mindenből. Kimarad abból, hogyan tanul meg a gyereke járni, labdát elkapni, hogyan tanul meg írni-olvasni, hogyan kezd el csajozni/fiúzni. Mert egy idő után, a gyerek már nem néz könnyes szemmel az apja után. Már nem akar tőle semmit... A gyerekből felnőtt lesz.

Persze, néha azért lelkiismeret-furdalása van az apának, de mindig megnyugtatja magát, hogy neki dolgoznia kell, mert kell a pénz a kölcsönre, a nagy házra, a nagy autóra. Hisz egyszer majd ez mind a gyerekéé lesz. Csak közben nem veszi észre, hogy valami kimarad az életéből, valami, ami mindennél fontosabb.

Kedves apukák, férfiak, ezt szeretnétek? Higgyétek el, az idő gyorsan elszalad. Később már nem lehet pótolni az elmulasztott simogatást, a csiklandozást, a párnacsatákat, közös programokat, vacsorákat. Az idő elrohan, és ha majd a hajatok őszbe fordul, akkor kaptok észbe, hogy valamit nagyon elrontottatok. De akkor már késő lesz...

Apukák, valóban ezt akarjátok?