Változás vagy világvége

Nagy Csivre Katalin  2012.12.20. 5:02

Mint talán mindannyiunktól, tőlem is megkérdezte az egyik ismerősöm, mit gondolok a december 21-e körül keringő rémhírekről.

Mondtam neki: a kérdést már meg is válaszoltad. Egyébként csak Hofi tudna erre pontot tenni: „Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.” Ez utóbbi befejezett tény. Ám az emberi hülyeség, hiszékenység és befolyásolhatóság tényleg korlátlan és végeláthatatlan.

De mit csodálkozom, ha Mari néni, Miska bácsi bespájzol és egy szál gyufával a zsebükben várják a világvégét? Ha Zoliék zajos delíriumban, feltehetően egy hangos diszkóban készülnek megünnepelni az eseményt? Természetesen az after-party forgatókönyve már másnapra, cakkpakk: megtervezve. És harmadnapra is. Mit csodálkozom, ha több tucat „megvilágosodott", holdnyaló ál-spirituális, önjelölt próféta síppal-dobbal hirdeti a véget, a változást, és a különböző mendemondákat. Jók, magasztosak, üdvözült lelkek induljatok jobbra, kárhozott lelkek amoda balra! Kellő szkepticizmus és objektivitás nélkül könnyen „elszáll " az emberfia. Esetleg fénybe borul. Mert megvilágosodni nagy „divat" lett. Felemelkedni, paradigmát váltani még inkább.

Ilyen egyszerű lenne?

Nem arról van szó, hogy az ember – mondjuk csak ki – megvezethető, tudatlan és zavart? Miért is? Ki tudja ezt? Talán, mert az európai ember jól öltözött, jóllakott ugyan, de szellemileg, spirituálisan az éhhalál fenyegeti. Talán, mert technikailag felfegyverzett, de morálisan lezüllött. Igény van valamiféle változásra, ami elkerülhetetlen, de Isten mentsen meg bennünket a tévelygésektől, réveteg bolygásoktól! Mert ki fog ezért másnap, harmadnap elnézést kérni? Közülünk ki ismeri el, hogy: el-tévedett?

Másodig gyermekem születésétől nem nézünk tévét. Csak hellyel-közzel válogatott gyerek műsorokat, meséket. A bambuláda inkább csak pihen a falon. Anyaként a véleményem radikális: minek beengedni az életünkbe, a CSALÁDBA a sok szennyet? A kérdés nyitott és lehet hogy felesleges is, vagy már elkésett. Hiszen az utcán mindennap szembejön velünk a világhíradó, a sok kelekótyaság, a mendemondák, való világ és a való világtalan...

Hozzászólások

@

Küldés