Zűrös kapcsolat

Jády Mónika 2006.1.2. 14:08

Amióta megjelentek a mobiltelefonok, még gyakrabban nyerünk -- akarva-akaratlanul -- bepillantást mások életébe.

Vannak, akiket láthatóan nem zavar, hogy mások is hallják azokat a szavakat, amiket csupán egy személyhez intéztek. Utazás közben hallottam már forró szerelmi vallomást, orvosi kivizsgálásról és tehetségvizsgáról szóló részletes beszámolót, egy középkorú nő német nyelven folytatott vitáját (ha a beszélgetőpartnere lecsapta a telefont, újra és újra visszahívta), és a pénztárnál előttem vagy mögöttem állók csevejét is „lefülelhettem” párszor.

Azt is tapasztaltam, hogy néhányan párjuk ellenőrzésére használják a mindig náluk lévő maroktelefont. A pálmát nálam az a lány vitte el, akivel egy gyorsvonat kupéjában hozott össze a sors. „Elindultál már? Hol vagy most? Ugye, gyorsan végzel?” -- záporoztak a kérdések a vonal túlsó végén lévő barátjához. Majd a hívás után a barátnőihez fordult, és kommentálta a helyzetet: Norbinak valamit el kell intéznie, aztán majd találkoznak.

Tíz perc múlva újabb telefon következett, és a kupé minden utasa megtudta, hogy a fiú még mindig nem indult el. És ismét záporoztak a kérdések. A barátnők közül az egyik sűrűn bólogatott, és Norbit szapulta, a másik viszont nem. „Minek hívogatod annyit? Ha nem végezne addig, menj haza egyedül” -- mondta. „De mit csináljak én otthon?!”-- pattant fel a lány. „Olvass vagy nézz tévét” -- tanácsolta a barátnő. Szilvia -- nevezzük így történetünk szereplőjét -- viszont el sem tudta képzelni, hogy egymagában unatkozás nélkül is el tudná tölteni az időt.

A következő fél órában Norbi már a helyszínen volt, de nem végzett olyan gyorsan, ahogy azt a barátnője elképzelte. Újabb kérdésözön majd felelősségre vonás következett. A lány felháborodva közölte a barátnőivel, hogy párja egy tanárnőjével futott össze, és nosztalgiáznak egy kicsit. Majd faggatni kezdte az egyiket, hogy ismeri-e a szóban forgó nőszemélyt. Ő ismerte, és meg is nyugtatta a féltékenykedő lányt, hogy nem egy csábos negyvenesről, hanem egy idős hölgyről van szó.

Közben megcsörrent a telefon. A lány elképedve válaszolgatott a hívó félnek. A barátnői kérdőn néztek rá. „Hát ez nagyon ciki. A tanárnő hívott Norbi mobiljáról, hogy nem tettek semmi rosszat, és Norbi nem ivott egy kortyot sem, csak ő! És megkért, hogy ne haragudjak” -- panaszolta. Aztán újra a fiú jelentkezett, hogy ő maga enyhítse meg a lányt. De ez sem segített. Szilvia dühös fúriaként viselkedett. Felsorolta barátja összes bűnét, és kijelentette, hogy majd ő megtanítja ezt a pasit kesztyűbe dudálni. Ő nem tűri, hogy felrúgják a programját. És őmellette rá sem lehet nézni más nőre, meg az italozás sem jöhet szóba.

Bezzeg az ő Norbiját senki nem látta még spiccesen, amióta ő „vette gondozásba”. Mert ő a sarkára áll, és patáliát csap, ha egy pohárnál több alkoholt iszik a párja. Igaz, hogy a fiú barátai utálják ezért, de őt ez nem érdekli. És jöttek a különböző történetek, ezúttal a barátnőkhöz (vagy az egész utazóközönséghez?) címezve.

Aztán a három lány leszálláshoz készülődött. Szilvia ismét előkapta a telefont, és újra felhangzott a jól ismert kérdés: „Most éppen hol vagy?”