Szoptatás, a feladat (3)

P. Csordás Gyöngyvér  2009.9.8. 5:17

Minden kezdet nehéz: sajnos a legtöbb, a szoptatást korán abbahagyó anyuka önbizalomhiánnyal és nem ritkán a felé sugallt téveszmékkel küzd.

Meg van róla győződve, hogy neki kevés, vagy „gyenge” teje van, „alkalmatlan” formájú vagy nagyságú a melle, és ez ellen nem is lehet tenni. Így született, bele kell törődni. Pedig akinek egyszer már jött pár csepp teje, és egészséges a babája, az tudni fog szoptatni! Lehet, hogy többet kell küzdenie, és segítségre is szüksége lesz, de biológiai akadálya általában nincs a sikernek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyű lesz, vagy egyszerű. Sőt, a legtöbb anyuka, főleg a szoptatás kezdetekor, találkozik valamilyen nehézséggel. Tapasztalatlansággal, ügyetlenkedéssel, sőt fájdalommal, tehetetlenséggel, depresszióval, és egy sor ismeretlen, új érzéssel.

Ám ha ezek nem váratlanul érnek, hanem tudjuk, mire számítsunk valójában, ha mindig kéznél van egy segítő és bátorító szó, illetve komolyabb probléma esetén szoptatáspárti szakember, (mert sajnos bizony vannak „lebeszélő” orvosok, védőnők is) akkor egészen biztos, hogy sikerülni fog. Ha viszont hidegzuhanyként érnek a ránk zúduló nehézségek, ráadásul rossz tapasztalatokkal, kétkedéssel és határozatlansággal találkozunk, vagy egyenesen ellenállással, akkor az rossz tapasztalatokhoz, kétkedéshez, határozatlansághoz és ellenálláshoz vezet, ami biztos kudarcot eredményez.

A siker kulcsa

A legtöbb felmerülő probléma megfelelő szakmai útmutatások alapján orvosolható. Ez azonban kevés önmagában. Minden a hozzáálláson múlik! A sikeres szoptatáshoz szükséges technikai tudnivalóknak, gyakorlati tanácsoknak, apró trükköknek, és fogásoknak az internet világában bármikor utánakereshetünk, kézikönyvekből, szakmai kiadványokból pár perc alatt tájékozódhatunk.

Ezért úgy gondolom, hogy a szakmai tudnivaló fejünkbe tömésénél sokkal fontosabb a magunkba vetett hit, a jókedv és az optimizmus megtartása, a görcsös aggódás nélküli feltétlen szeretet, és főképp a szoptatásra és a babánkra való teljes lelki ráhangolódás. A média által sugallt multifunkcionális szupernő szerepét, aki tökéletes házvezetőnő, kreatív, vezető beosztású pénzkereső, bombázó feleség, és tökéletes családanya egy személyben, pár hónapra, de az első hetekre mindenképp, szűkítsük le a „szoptató kismama” kevesebb felhajtással járó, ám annál hálásabb szerepére. Ne hagyjuk magunkat eltéríteni mostani, elsődleges feladatunktól! A gyermekeiket napközben gyakorlatilag egyedül nevelő mai édesanyáknak nagyobb szüksége van a „magánúton” való önbizalom növelésre, mint valaha. Erőt meríthetünk pozitív példákat keresve, a sokszor nagyon komoly nehézségeket sikeresen leküzdő anyatársak felemelő történeteit olvasva, vagy lelkünket feltölthetjük pozitív gondolatok, idézetek segítségével. A negatív, visszahúzó gondolatokat, nekünk nem tetsző tanácsokat engedjük el a fülünk mellett.

Fordítsuk minden figyelmünket kisbabánkra és önmagunkra! Hallgassuk meg a jótanácsokat, de szívünk hangja alapján hozzunk döntést. Arra törekedjünk, hogy derűsen, jókedvűen vegyük az akadályokat! A cél az, hogy megerősödjön az önbizalmunk, és kialakuljon a mások által nem befolyásolt, független saját stratégiánk. Így baba és mama is örömét leli majd a csak szoptatáskor megtapasztalható, semmihez nem fogható kettejük közötti intim kapcsolatban, melyet Zelk Zoltán csodálatosan fogalmaz meg ismert soraiban:
„Elolvadt a világ, de a közepén, Anya ül, és ott ülök az ölében én.”

Ilyen egyszerű...!

Hozzászólások

@

Küldés