A nők és a kitartás

Oriskó Renáta 2014.7.16. 4:19

A nők kitartóak. Legyen szó nagy tervekről, álmokról, munkáról, kapcsolatokról, gyereknevelésről, mindennapokról.

Hiszen a kitartás a siker kulcsa, a sikeres emberek ismérve. Hamar megtanuljuk: ha kitartóak vagyunk, akkor annak előbb utóbb beérik a gyümölcse.
Legalábbis ezt mondják...
Állandóan célokat tűzünk ki magunk elé, álmokat hajszolunk. Próbáljuk elérni az önmagunkkal szemben támasztott elvárásokat, megugrani azt a bizonyos lécet. Mert sose adhatjuk lejjebb, és sose adjuk lejjebb annál, mint amit már elértünk. Nekünk sosem elég az, ha csak félig-meddig működnek a dolgok. Véghezviszünk mindent, mindig: az ötleteinket, a terveinket, a vágyainkat. Tényleg csak ritkán adjuk fel. Még akkor sem, ha épp sokáig egy helyben toporgunk, vagy ha kudarc ér minket. Megtanuljuk, hogy a kudarcok leckék, amik előre visznek, hogy felálljunk és menjünk tovább. Talán csak akkor adjuk fel, ha azt érezzük, az adott dolog értelmetlen, és már nem ad semmit.

S hogy mi mindenben vagyunk kitartóak? Csupa szép és nemes dolgot végzünk kitartóan. Először kitartóan tanulunk, aztán kitartóan dolgozunk, gyereket nevelünk, háztartást vezetünk. Kitartóan ápoljuk emberi kapcsolatainkat, fejlesztjük önmagunkat, keressük a megoldásokat, az új lehetőségeket. Kitartóan versengünk nőkkel, férfiakkal, önmagunkkal. Harcolunk másokkal, másokért, sokszor önmagunkkal, önmagunkért. Mindig kitartóan keressük a tökéletest, a legjobbat, a legszebbet. Mindenben. Gyerekként a legszebb játékbabát, aztán a legjobb munkát, a legtökéletesebb férfit, a legszebb konyhabútort. Egy ideig kitartóan meg akarunk felelni másoknak vagy épp mindenkinek, aztán meg kitartással legyőzzük a kényszeres megfelelési vágyunkat.

Sokszor pedig egymásnak teljesen ellentmondásos dolgokban tudunk kitartóak lenni. Hogy mire is gondolok? Kitartóan ragaszkodunk a régihez, de vágyunk az újra. Változtatni akarunk, de kitartóan egy helyben toporgunk, s nem merünk lépni. Kitartóan bizonygatjuk, hogy önállóak vagyunk, mégis a másikra támaszkodunk. Néha-néha éppen ezért tényleg érdemes és szükséges megvizsgálni, hogy az, amiben kitartóak vagyunk, szolgál-e még minket, hasznunkra van-e, vagy csak gátol és visszahúz.

És aztán eldönthetjük, hogy érdemes-e egy helyben ácsorogni, ragaszkodni, vagy inkább az ebbe fektetett energiáinkat az első lépések megtételére szánni. Valami olyasmire, amiben tényleg érdemes kitartónak lenni.