Pénz és internet?

Kovács Márta  2012.11.22. 5:29

A fiatalok, és már a kicsi gyerkőcök is anyagiasak. Az elfoglalt szülő mindent bebiztosít, és észre sem veszi, hogy elkényezteti a csemetéjét.

„Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,
És többet a szeretet hatalmáról."
(Diane Loomans)

Megkérdeztem a lányomat (tizenhárom éves), szerinte milyenek a mai gyerekek? Mi a véleménye a saját korosztályáról? A válasza meglepett. Azt mondta, éretlenek. Éretlenek, mint az ovisok, nem lehet velük beszélgetni. Kevés az, akit igazán leköt valami, még kevesebb, akiben meg tudna bízni. Látom rajta, hogy sok gondot okoz ez neki. Lehet, hogy a koránál kicsit érettebb? Nagyobb tesók mellett nevelkedett, sok mindent korábban tanult meg. Sok mindent, de nem mindent! Úgy látom, és ezzel egyet értenek a hét és tíz évvel idősebb testvérei is, hogy legkisebb lánytestvérük lehetne sokkal önállóbb. Azt hiszem a legtöbb mai gyerekkel ez a baj. Túl sok mindent megcsinálunk helyettük mi, vagy a különbféle elektronikus kütyük, amik körülveszik őket (ezt ő maga is mondta).

A legkézenfekvőbb a számítógép vagy inkább a notebook, amivel ma már minden gyereknek rendelkeznie kell. Hiszen már alapfokon szükséges a leckeíráshoz. Sőt, ha bármilyen információra szüksége van, csak egy kattintás, és a szeme elé tárul. Mi még az idegen nyelv tanulásához vaskos szótárakat használtunk, ma már itt is a netet részesítik előnyben. Ha kellett, könyvtárba jártunk, keresgéltünk izgatottan a régi könyvek között.

De jut eszembe, amit minap az egyik kisgyerekes rokonom említett. Kisfia nagycsoportos ovis és elmondása szerint az oviban (is) egész nap a számítógép előtt ül. Aztán otthon folytatja. Jobban kezeli már a gépet, mint a szülei.

Már ez első elektromos kis kedvenc, a tamagocsi, láttán a fejemhez kaptam. Te jó ég, mi akar ez lenni?! Villogó, csipogó, pár centis kütyü, amit etetni, itatni, simogatni kell. Ha nem tesszük, elpusztul. Na és? Majd veszünk másikat. Ha nincs hozzá kedvünk, kikapcsoljuk. Nem hangos, nem szagos, nem kell utána takarítani, aranyos kis házi kedvenc. És a gyerek jól elvan vele. Hát idáig jutottunk?! Emlékszem, amikor gyerek voltam, mindenféle gazdátlan állatot, főleg kutyát-macskát hazahordtam. Otthon nem nagyon örültek ennek, de előbb vagy utóbb mindig sikerült jó gazdit találni védenceimnek. Hogyan tanulnak meg a mai gyerkőcök felelősséget vállalni bármiért is? Miért nem hagyjuk őket önállóan tanulni, megismerni a világot. Legyen az egy kiskutya vagy egy aranyhal, akivel törődnie kell. De tanuljon meg felelősséget vállalni: ha megetetem, simogatom, jól van, ha nem gondozom, elpusztul – és az rossz.

Megkérdeztem a nagylányomat is (húszéves), ő hogyan látja a mai gyerekeket, fiatalokat. Munkája során sokféle emberrel kerül kapcsolatba, és látom, hogy szereti megfigyelni őket. Ha röviden kellene fogalmaznia, azt mondaná, a pénz körül forog minden. A fiatalok, és már a kicsi gyerkőcök is anyagiasak. Az elfoglalt szülő mindent bebiztosít, és észre sem veszi, hogy elkényezteti a csemetéjét. Miért kell például már az ovis ballagásra okostelefonnal meglepni azt a gyereket, aki még olvasni sem tud? Az iskolába úgy menni, hogy ha nincs okos mobilod, az már ciki? Azt mondja, sokkal többet kellene nekünk, felnőtteknek beszélgetni a gyerekekkel. Nincsenek eléggé lekötve, vagy éppenséggel túlhajszoltak mindenféle különórák miatt, amibe sokszor a szülő kényszeríti a gyereket. Addig sem csinál rosszat. De elfárad, ideges és ingerült lesz. Túl korán kerülnek kapcsolatba a mai fiatalok például az alkohollal, és innen már csak egy lépés a tiltott szer kipróbálása is. A lányom néha elmegy diszkóba is, de, mint mondja, el sem hinném, hogy a helyi szórakozóhelyek kiskamaszokkal, 12-14 évesekkel, vannak tele!

Komoly problémák ezek. Óriási a felelősség nyomja egy kamaszt nevelő szülő vállát, állandóan résen kell lennie, nehogy valami elkerülje a figyelmét. Kétséget kizáróan nem egyszerű velük. Egy tizenéves kamasz már cikinek tartja a szüleit nyilvános helyen, fél füllel hallgatja csak az intelmeket, meggondolatlanul és kegyetlenül kioszt bennünket. De azért ott kell, hogy legyünk a háttérben, mert jó esetben tisztában vannak vele, hogy mi vagyunk azok, akikre igazából, mindig, minden esetben számíthat.

Szerencsére már tapasztalatból tudom, hogy a „hagyj békén!" időszak csak átmeneti. Mire húszévesek lesznek minden megváltozik. Rajtunk (is) múlik, hogy milyen irányba.

Hozzászólások

@

Küldés