Cserey Heléna

Cseh Gizella 2011.8.9. 4:36

Cserey Heléna (1754–1830)az erdélyi főúri hölgyek sorába tartozik.

Ő volt Pekry Polixéna menye, idősebb Wesselényi Miklós báró, a „zsibói bölény” neje és az „árvízi hajós”, ifjabb Wesselényi Miklós anyja.

Cserey Heléna Krasznán született 1754-ben, székely kisnemesi famíliában. Apja Cserey Farkas, udvari kancelláriai tanácsos volt. Zárdában nevelkedett, majd huszonegy éves korában találkozott a daliás huszárkapitánnyal, Wesselényi Miklóssal. Az ismeretségből szerelem lett, házasságuk azonban akadályokba ütközött. Wesselényi tekintélyes ősöket és több ezer holdas uradalmat mondhatott magáénak, míg a Csereyek hozzá képest köznemesi família volt; ezen túlmenően a Wesselényiek az erdélyi protestánság oszlopos tagjai, a Csereyek pedig római katolikusok voltak. Wesselényi kétévi alkudozás után reverzálist adott, s ily módon 1777-ben megköttetett a házasság. A fiatal pár Zsibón telepedett le és házasságukból tizenegy gyermek született, akik közül csupán ifjabb Wesselényi Miklós érte meg a felnőttkort.

Idősebb Wesselényi Miklós extravagáns és szeszélyes főúr volt, aki híres vadászatokat és lakomákat tartott, ménese pedig országszerte nevezetes volt. Érdekelte a francia felvilágosodás; Horatiust, Voltaire-t olvasott, elkötelezett híve és mecénása volt a magyar nyelv és a színjátszás ügyének. Cserey Heléna egy életen át a báró hűséges párja volt.

A gróf ugyanakkor szimpatizált a korabeli francia forradalom szabadságeszményeivel is, amiért vitába is került az aulikus Haller János gróffal, a szomszédos kastély tulajdonosával. Kettejük vitája hamar kiéleződött; ennek következményeként idősebb Wesselényi Miklóst letartóztatták, perbe fogták, elítélték és börtönbe zárták, ahonnan 1789-ben szabadult. 1791-től 1809-ig állandó tagja volt az erdélyi országgyűlésnek, ekkor visszavonult zsibói birtokára, ahol rövidesen elhunyt. Cserey Heléna férje halála után átvette a zsibói uradalom irányítását és fia, ifjabb Wesselényi Miklós nevelését. A báróné 1830 decemberében hunyt el Zsibón.

A család emlékezetét őrzi Kemény Zsigmond A két Wesselényi című portréja, valamint Nyírő József A sibói bölény című regénye.