Sablonos barátságok?

Juhos Katalin 2008.5.24. 21:40

„Lényegesen jobban kijövök a fiúkkal, mint a lányokkal” – jelentettem ki ezt, már évekkel ezelőtt is.

Ma is tartom ezt az álláspontomat, bár mára van néhány lány, akikkel szoros barátságban állok.

Mégis! A fiúk mások. Nekik is vannak problémáik, de másképp kezelik, mint a lányok. Nem állítom, hogy a férfiak csak komolyabb dolgokból képesek felesleges gondokat kovácsolni, de egyszerűbbnek tűnik az ő életük. Vajon miért…?

Gyakorta felvetem a kérdést magamnak, mit is jelent a barátság? Néha úgy érzem, mintha egy képzelt dologról beszélnénk csupán. Pedig többet érzek a barátaim iránt, mint egy járókelő vagy távoli ismerős iránt. Ők azok, akik valamivel belopták magukat a szívembe, olyan mértékben, hogy már szinte el sem tudom képzelni az életemet nélkülük, s a legfontosabb, hogy nem is akarom.

Ők, a „földön járó angyalkák” mellettem állnak a bajban, az örömben, tartják a vállukat, ha segítségre szorulok, vagy ha sírnom kell. De ott vannak, amikor nagy esemény vár rám, ha dicséretet kapok.

Van egy fiú, aki nagyon sokat jelent nekem. Középiskolai tanulmányaim első napján ismerkedtünk meg, egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak. Azóta sok mindent átéltünk együtt, egymás kezét fogva, segítve. Ez a barátság immár két éve köti össze életünket, napi szinten. Az utóbbi időben azonban egyre fokozódik köztünk a feszültség, előjöttek a problémák. Remélem, hogy ez a barátság van olyan erős, hogy ezeket, az újonnan jelentkező akadályokat legyőzve továbbra is felhőtlenül folytatódjon tovább, de ebben biztos nem lehetek, hiszen minden két emberen múlik.

Egy másik fiú először nagyon megtetszett. Látásból ismertük egymást. Női kíváncsiságom kicsalta belőlem az érzéseket is, és megpróbálkoztam: hátha a fiú is belemenne egy kapcsolatba. Ez akkor nem sikerült. Ma már ennek hihetetlenül örülök. Azóta nagyon jó barátokká váltunk, hosszan tudunk beszélgetni. Megbízom benne, s ő is bennem. Belopta magát a szívembe, és tudom, hogy sokkal többet ér kettőnk barátsága, mint amit egy futó kaland ért volna.

Egy harmadik példát is idézek. Hihetetlen jó barátsággá alakult egy kezdetleges internetes beszélgetés köztem és egy pár évvel idősebb srác között. A fiú a közelben lakott, így személyesen is ápoltuk barátságunkat. A kapcsolatunkból lassacskán kialakult egy másfajta érzés, mely több volt már... Eleinte azt hittem, ezt csupán részemről él, így igyekeztem menekülni előle, de nem sikerült. Egy nyári délutánon elbeszélgettünk, s úgy döntöttünk, fontosabb a barátságunk egy múlandó szerelemnél. Sajnos kapcsolatunk mégsem maradt a régi...

Mindhárom esetem teljesen más jellegű. Tanulságként kijelenthetem: ha a barátságnak e típusáról van szó, nem mindig szabad teljesen őszintének lenni, viszont az is igaz, hogy könnyebb beszélni, mint hallgatni, ha olyan érzésekről van szó, melyek fojtogatnak. A félreértések megbeszélése, az esetleges engedékenység segíthetik a barátság életben maradását.

A be nem teljesült szerelmek is igazán jó barátságokká alakulhatnak, s nem szabad eltaszítani ezt a lehetőséget sem magunktól, amiatt, hogy ezért haragszunk a másikra.

A barátság nem időhöz, helyszínhez kötött kapcsolat. Önzetlen szereteten, segítségnyújtáson, és tiszteleten alapszik. Kialakulására semmiféle szabály nem létezik, s ez így a helyes.

Nem tudhatjuk, mikor jön szembe velünk a nagy ő, és azt sem tudhatjuk melyik sarkon, találkozunk össze a jövendőbeli lelki társunkkal. Járjunk hát nyitott szemmel, óvakodva a gonosztól, de sose zárjuk kinyithatatlan lakatra szívünket az új emberekkel szemben!