Egyenlőség a gyakorlatban

Šipošová Miroslava  2007.3.18. 19:41

Tájainkon törvénybe van foglalva az egyenjogúság. Hivatalosan nem tehető különbség a két nem között.

Nem megengedett a nem, az életkor, a nemzetiség, a szexuális vagy faji hovatartozás szerinti diszkrimináció, és így tovább. Mindenki egyenlő.

Nő vagyok. Jogom van a művelődésre, a munkára, az anyagi értékelésre, mindenre, amire a férfinak joga van. Azonban napjainkig az a jellemző, hogy különbözőképpen értékelik ugyanazt a munkát. A vezető pozíciókban még mindig több a férfi, mint a nő, akárcsak a politikában. Miért van ez így?

Lehet, hogy sok nőnek nincsenek politikai és vezetői ambíciói. Mások szeretnének ott lenni a politikában vagy egy nagyvállalat élén, de anyák is szeretnének lenni, és nem tudják összehangolni a családi életet a karrierrel. Nem egyszerű dolog ez.

Csak kétfajta ember van: férfi és nő. Különbség van közöttünk, mégpedig az agyféltekék kihasználásában, az érzelmek terén, a tájékozódásban, az analitikus mérlegelésben, az érzelmi viselkedésben, és hasonlók. Ezt mindannyian tudjuk tudományos kísérletekből. Szerintem nem várhatjuk, hogy a kormányban fele-fele lesz a nők és a férfiak aránya, de arra lehetőséget kellene adni, hogy minden jó képességű politikus – legyen az férfi vagy nő – bejuthasson a kormányba. Hogy az ambícióikra, az ügyességükre, az iskolázottságukra és hasonlókra figyeljenek, ne pedig arra, hogy milyen neműek. És ha a férfi óvó bácsi szeretne lenni, arra szintén lehetőséget kellene adni. Eddig nem ismerek egy óvó bácsit sem, de tartok attól, hogy ha egy férfi kisgyerekekkel szeretne foglalkozni, pedofilnek titulálnák.

Az egyenjogúságnak két oldala van. Vannak foglalkozások, ahol a férfiakat részesítik előnyben, más területeken a nőket látjuk szívesebben. Lehet, hogy ez szokás, hagyomány. Például biztosan senki nem várná, hogy egy szénbányában női munkással találkozzon.

Az egyenlőtlenség egy fajtájával én is találkoztam. Pilóta szerettem volna lenni. Ennek a foglalkozásnak még női megnevezése sincs, lehet, hogy „pilótanő”, de ezt még soha nem hallottam. Érdekeltek a vadászrepülők és a légi hadsereg. Fizikai teljesítőképesség, matematikai és fizikai ismeretek – mindezeket prezentálhattam volna a felvételin, ha elmentem volna, de „stop” jelzést kaptam a sorozóbizottságtól. A biztonság kedvéért előre érdeklődtem, így legalább nem ért csalódás a felvételi után, hogy azért nem vettek fel, mert nő vagyok. De másrészt megértem, hogy olyan évfolyamban, ahová nem jelentkezik sok lány, problémás megoldani a külön zuhanyozót, öltözőt. Ez probléma lett volna. És aztán figyelnek a biztonságra és az egészségvédelemre. A vadászrepülőn nem szabad nőnek ülnie, mert az nagy fizikai megterhelés, és kihatással lehet a termékenységre, és hasonlók...

Belgiumban a nők is vezethetnek vadászrepülőt, Szlovákiában nem. De ez már nem zavar. Akkoriban nagy volt bennem a lelkesedés, vonzott a fejlett technika, a gyorsaság. Így hát a technikával a „földön” foglalkoztam. Elégedett vagyok, hogy az lettem, ami, hogy teljesen mást tanultam. Nem veszem ezt igazságtalanságnak.

De igazságtalanságnak és egyenlőtlenségnek veszem azt, hogy ha az embernek olyasmit rónak fel, amin nem tud változtatni. Belgiumban álladóan tromf van a kezükben. Ha semmi sem akad, amit felróhatnának, mindig ott van egy dolog, amin soha nem változtathatok: külföldi vagyok! És nem vagyok belga nemzetiségű. Ezért a munkahelyemen nekem a legalacsonyabb a fizetésem, bár a teljesítményem, a műveltségem, a nyelvismeretem, a tapasztalatom és hasonlók magas szintűek. Többet és jobban kell dolgoznom, mint az összes többinek, hogy a fizetésem legalább elfogadható szinten maradjon. A külföldiségemen évek múltán tudok változtatni, amikor megszerzem az állampolgárságot, de a belga nemzetiséghez nem jelentkezem: én szlovák vagyok! Ez egy példa.

Úgy gondolom, hogy sok ember találkozott már az egyenlőtlenség valamilyen formájával. Ez is jó valamire. Arra kényszerít bennünket, hogy vegyük tudomásul: ez a téma még mindig aktuális, és tanulnunk kellene ezekből az esetekből, és úgy cselekednünk, hogy ne mi legyünk az igazságtalanok, azok, akik másokat a nemük alapján ítélnek el, esetleg dönteni fognak a jövőjükről.

Mindenkinek joga van az esélyegyenlőségre, és csak saját magán múlik, hogyan áll hozzá ehhez a kihíváshoz. Lehet, hogy egyszer megszokott dolog lesz, hogy a nem semmilyen problémát nem fog jelenteni.

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés