Hányas vagy, hetvenes?

Vég Erzsébet  2008.11.22. 15:41

Fel kellene ismerni a negyven feletti korosztály értékeit...

E havi témánk kapcsán sok minden eszembe jutott. Próbálom sorba rendezni a gondolataimat: Először is negyvenhez közeledve egyelőre nagyon szerencsés vagyok. Egyrészt, mert kicsik a gyerekeim, és ez alapból fiatalon tartja az embert. Másrészt, mert jól érzem magam a bőrömben. Ettől aztán szerencsére nagyjából a párkapcsolatom és a családom is kiegyensúlyozott. Akad persze vitánk bőven, és akad szép számmal olyan is, amin lehetne változtatni. De nem biztos, hogy ezen fordul meg a világ kereke. Vagyis nem (mindig) elégedetlenkedem, és nem mindig követelőzöm… Nem tudnak kihozni a huszonévesek a sodromból, és egyáltalán nem irigykedem a soraikból kikerülő bombázókra. Lehet, hogy ez hiba, de momentán nem tartok ellenfélnek egy húsz évvel fiatalabb lányt, sem a magánéletben, sem a munka területén.

Igaz, jelenleg még GYES-en lévő kismamaként nem szembesültem az álláskeresés buktatóival és az is igaz, hogy igyekszem frissen tartani az agyamat mindenfélével. Fordítok, tanítok, és közben tapogatózom, hogy milyen irányban lehetne továbblépni jövőre. Egy viszonylag friss tapasztalat szerint az általános iskolai tanárság felé nem igazán. A régi cégem irányában talán… De ez még képlékeny.

Szóval itt a témát körüljárva rádöbbentem, hogy a reklámok mennyire károsak és mennyire elferdítik a valóságot. Ezekből ugyanis az folyik, hogy csak az érvényesülhet, aki fiatal, szép, vasággyal együtt negyven kiló, de lehetőleg szép kerek melle és feneke van. Ezt a maszlagot sokan beveszik. No comment. A reklámgyártók persze tudják, hogy a cégvezetők többsége a férfiak közül kerül ki, és ők ugye nyílván szívesebben alkalmaznak egy alig húszéves csinibabát, mint egy dupla annyi idős, esetlegesen kétgyermekes családanyát.

Pedig nem kell hozzá érettségi, csak józanész, hogy utóbbi is lehet, sőt van is ugyanolyan jó munkaerő, mint az előbbi. Egyrészt, mert a kora egyben sok éves tapasztalatot is jelent. Másrészt, a gyerekek mellett általában az ember megtanul úgy zsonglőrködni az idővel és a feladatokkal, hogy minden elkészüljön. Vagyis kifejleszti magában a figyelem-megosztás képességét, és sokszor szimultán csinál dolgokat. Harmadrészt, az ember lánya ilyenkor van a csúcson, szinte minden szempontból. Általában már elég nagyok és önállóak a gyermekei, vagyis nyugodtan dolgozhat, akár szárnyalhat a munkahelyén is. Negyven körül egy nő akar, tud és szeret is dolgozni.

Persze az én megállapításaimtól a mai magyar és közép-európai valóság nem változik meg. De tény, hogy a jelenlegi helyzet is tarthatatlan, hiszen a lakosság fogy, vagyis a keresőképes korosztály egyre szűkebb, míg az eltartott réteg (kiskorúak, nyugdíjasok, stb.) egyre szélesedik. Fel kellene végre ismerni a negyven év feletti korosztály értékeit és hagyni őket dolgozni! Megoldás? Talán egy önszerveződő civil egyesület hatalmas kampánya. Talán a reklám-szakemberek meggyőzése, talán agymosás a cégvezetőknél. Talán a kormány közbenjárása. Bár a jelenlegi válságból is épp elég lesz kivezetni az országot, nem is vagyok meggyőződve róla, hogy politikusainknak sikerülni fog. Az azonban biztos, hogy valamit tenni kell, mégpedig sürgősen!

Kezdésnek rögtön nevelhetnénk arra a gyermekeinket, hogy ne csak a külcsínre figyeljünk egy embernél, ne legyünk restek megismerni őt, mert hatalmas érték lakozhat benne! A fiainkban sem árt tudatosítani már most (ha netán cégvezetői babérokra törne), hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a negyven fölötti nő is lehet vonzó, okos, figyelmes, stb.

Rajtunk is múlik, hogy pár év múlva a lányaink is a maihoz hasonló problémákkal küzdenek-e majd, vagy a miénknél kicsit könnyebb dolguk lesz. Remélem, nekik könnyebb lesz!

Hozzászólások

@

Küldés