Rémület
Párom is, én is jól úszunk, de az utóbbi időben nem sokat sportoltunk, így egy kicsit berozsdásodva érkeztünk nyaralásunk színhelyére.
Békés, szép kis falu és gyönyörű környezet fogadott bennünket Bánkon. A falu egyik végén egy tavacska csábított fürdőzésre és pecázásra. Kora reggel úgy párolgott/gőzölgött a víz felszíne, hogy egyszerre tűnt csodaszépnek és félelmetesnek. A vadkacsák a strand lépcsőjén figyelték a mozdulataimat, csak 
akkor rebbentek szét, ha egy lépéssel közeledtem feléjük.
Általában reggel mentem úszni, a párom késő délután. Egy ilyen alkalommal hiába kémleltem a vizet, sehol sem láttam. Többször, figyelmesen végigpásztáztam a tó tükrét, hiába. Kevesen fürödtek, meg kellett volna látnom. Valahova időre kellett volna mennem, és rá szerettem volna bízni a gyerekeket, de hiába. Ijedtemben majdnem sírva fakadtam. Nem a program miatt, hanem, mert azt hittem, baja esett. A rémület olyan alattomosan járt át, hogy komoly erőfeszítésembe került kontroll alatt tartani. Jegesen markolta meg a szívemet és nem akarta ereszteni. Ha nem lettek volna mellettem a gyerekeink és egy baráti házaspár, egész biztosan zokogni kezdek. De így tartanom kellett magam. A gyomrom görcsben, a szívem majd kiugrott a helyéről. Uramisten! Hol keressem, mit csináljak?! Közös életünk első nyaralásáról nélküle kell haza mennem…?!
Szerencsére nem így lett. „Csak” átúszott a tó túlsó partjára és ott elidőzött egy kicsit. Ezért kerestem hiába. Nagyon megkönnyebbültem, amikor megláttam az ismerős mozdulatait és halkan elmormoltam egy imát.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Gondtalan nyaralást!
Ülök a gépem előtt, gondolataimba mélyedve, közben pattog a tűz a kandallóban.
2008.9.24.
Mosolyogni!
Ilyenkor, mikor beköszönt az ősz, gyakran elgondolkodom a nyár eseményein, a szépen, a szomorún, a csodálatoson, s a hihetetlenen egyaránt.
2008.9.22.