Amikor a fekete piros

Nagy Erika  2010.11.19. 6:11

Egy papucsférj nagyon megelégeli a házasságban betöltött szerepét és elmegy a pszichiáterhez.

Megtudja tőle, hogy az egész azért van, mert nincs kellő önbecsülése, nagyon kevésre tartja magát, és ezen változtatni kell. Ehhez segítségként kap is rögtön egy könyvet. A fickó a hazaúton végig lázasan olvas és szívja magába a tudást. Amikor hazaérkezik, rögtön nekiesik a feleségének: – Na, idefigyelj! Mostantól minden megváltozik! Én vagyok a ház ura, és te azt teszed, amit én parancsolok. Most azt akarom, hogy azonnal készíts nekem egy pompás vacsorát! Utána, hogy azt megettem, egy ízletes desszerttel fogsz meglepni! Aztán eresztesz nekem kellemes fürdővizet, hogy a kádban kipihenhessem magam! Végül pedig, mit gondolsz, ki fog szépen felöltöztetni és megfésülni engem?
– A temetkezési vállalkozó.

Viccnek elmegy, de a valóságban is ilyenek a papucsférjek?

Semmi rossz nincs abban, ha a társunk érdekeit a sajátunk elé helyezzük, de bevallom, ez számomra csak akkor szimpatikus, ha a férfi ettől nem válik papuccsá. Az sem tetszik, ha a férj erőszakosan szeretné uralni élete párját. Az én életemből kimaradt az, hogy a férjem elvégezze helyettem a házimunkát. S ha néha-néha meg is tette volna, attól még nem tartottam volna papucsnak. Csak egy érző embernek, aki megembereli magát, hogy egy kis terhet levegyen a vállamról. S még csak nem is gúnyoltam volna a háta mögött a megalázó jelzővel.

Bevallom, nekem soha nem tetszettek azok a férfiak, akiknek ha azt mondom a feketére, hogy piros, akkor ő azonnal helyesel. A férfi legyen férfias, ne kössön maga elé kötényt, ne álljon ablakmosóval havonta az ablakban, ne mossa ki az alsóneműmet, de amikor szükséges, tudja, mi a kötelessége. Úgy, ahogy én is tudom az enyémet.

S hogy ki az abszolút papucsférj? Az, akinek otthon keveset szabad, de amit szabad, azt muszáj.

Hozzászólások

@

Küldés