Kinek jó?

Jády Mónika 2010.11.8. 4:23

Vannak férfiak (nők is, de most nem róluk van szó), akik kényelmi okokból vállalják felnőttként is a „gyerekstátuszt”.

Sokan tesznek megjegyzést azokra az asszonyokra, akik kezükben tartják a család minden ügyének irányítását. A kívülállók sajnálgatják a férjet: Jaj, szegény, milyen élete lehet e mellett a nő mellett, otthon nincs egy szava sem! Pedig talán van is, vagy legalábbis lehetne...

Vannak nők, akik szeretnek mindent maguk intézni, mert azt gondolják: ők tudják a legjobban. De én úgy látom, sok esetben a feleség szívesen venné, ha lenne egy egyenrangú társa, akivel megoszthatná a teendőket. Ám ha a férjére várna, hetekig csak gyűlnének az elintéznivalók. Így – ahelyett, hogy napokig könyörög a férjének – saját maga fogja a számlát, és másnap befizeti, saját maga megírja a kérvényt, mert különben ki tudja, mikor készül el, és ő megy el a szülői értekezletre, mert a férje talán megint elfelejti. A férfi pedig kényelmesen hátradől, megszokja, hogy szülei után ismét van valaki, aki mindent elsimít helyette. Talán jobb lenne őt noszogatni? Igen, mert különben sose fog megcsinálni semmit, hisz: az asszony majd úgyis elintézi.

Aztán vannak olyan férjek is, akik azért engedik át otthon az irányítást az asszonynak – legalábbis látszólag –, mert vaj van a fejükön. Azért viselkednek kezes bárányként, mert lelkiismeret-furdalásuk van. A feleség háta mögött szerető(ke)t tartanak, amiről tudják, nem szép dolog. De hát, ha olyan jó, hogy kettő (vagy több) nő is lehet az életükben! Az egyik biztosítja a kellemes családi hátteret, a többi meg az izgalmakat. És mivel egyikről sem akar lemondani, otthon inkább kerüli a konfliktusokat, és mindenre bólogat, csak hogy tovább űzhesse a kis játékait, a feleség tudta nélkül, vagy tudtával – mert előbb-utóbb minden kiderül.

Úgy látom, a férfiak hamarabb véget vetnek egy olyan kapcsolatnak, amiben nem érzik jól magukat. Azt hiszem, a papucsnak tartott férjek sok esetben nem olyan sajnálatra méltóak, mint ahogy gondolnánk...