Elképzelni a lehetetlent (1)

Zana Anita  2016.5.23. 0:22

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. Az első részben a tízéves Nagy Rolanddal és családjával ismerkedhetünk meg.

Mozgássérült, sportot szerető újságíróként feladatomnak tekintem, hogy egyedi élettörténeteket mutassak be. Éppen ezért Valczer Hajni fotóriporter kolléganőmmel, aki egy hatéves kislány anyukája, olyan sorozatot találtunk ki, amelyben utánpótláskorú, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség versenyrendszerében sportoló, értelmi sérült gyerekeket és családjaikat mutatunk be. A riportsorozat során készült fotókból pedig kiállítást szeretnénk szervezni.


Roli és családja

Első utunk a Csalogány Iskolába vezetett, ahol a tízéves Down-kóros Nagy Rolanddal találkoztunk, aki jelenleg három sportágban is bontogatja szárnyait: atletizál, teniszezik, úszik. Még nem tudják, melyik sport lesz az igazi számára, bár az úszás egyértelműen erőssége. Roli Down-szindrómás. Ez az egyik leggyakoribb veleszületett rendellenesség, minden hatszázadik gyermek ezzel a kromoszómahibával jön a világra – olvasható a Down Alapítvány honlapján.

– Intézményünkben nagy hangsúlyt kap a sport. Tizenkét sportágban versenyzenek tanulóink a Magyar Speciális Olimpia Szövetség különböző versenyein. Teniszezni heti kétszer van lehetőségük, versenyek előtt. Az edzéseket és foglalkozásokat tizenöt-tizenhat gyerek látogatja rendszeresen. Itt tanult és sportolt éveken keresztül a 2015-ös Speciális Olimpia Nyári Világjátékain teniszben, egyéniben ezüst-, míg vegyespárosban aranyérmet szerző teniszező Begovics Éva is. A diákjaink a Csalogány DSE színeiben állnak rajthoz a különböző megmérettetéseken – mondta Tóthné Balla Judit gyógypedagógus, Roland egyik edzője.

Judit óvodapedagógusként kezdte pályáját. 2003-ban munkanélküli lett, és nyolc hónap kényszerpihenő után 2004 szeptemberétől a Csalogány Iskolában talált állást. Itt először gyermekfelügyelőként, később szakoktatóként tevékenykedett, majd elvégezte a Gyógypedagógiai Főiskolát, és jelenleg gyógypedagógusként dolgozik az intézményben.

– Nagyon szeretem a munkámat, ami számomra mára már több annál. Ez a hivatásom. A sport mindig is közel állt hozzám. Nagyon boldog vagyok, hogy ezekkel a gyerekkel foglalkozhatok, és megismertethetem őket a különböző sportágakkal, lelkes kollégáimmal együttműködve, hiszen ez egyedül nem megy – tette hozzá Judit.

„Roller” az egész teniszedzés alatt együttműködő volt, mosolygott és beszélt. Imádta, ahogy Hajni fotózta őt. Olyannyira, hogy megkérdezte tőlem: Elkísértek az uszodába is? Hát persze – válaszoltam. A tenisz után következett tehát az úszás. Nem kellett sokat sétálunk, hiszen a Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, EGYMI, Kollégium és Gyermekotthonnak van saját uszodája.

A nagyon jól felszerelt intézményben a tanítás felmenő rendszerben, alsó-felső szakaszban történik. A tanulók az általános iskolai tanulmányok befejeztével a készségfejlesztő speciális szakiskolára felkészítő 9-10. évfolyam elvégzése után szakiskolában folytathatják tanulmányaikat. A legfontosabb feladatok közé tartozik az alkalmazkodóképesség, a viselkedési formák és normák tudatosítása, szociális képességek elsajátítása, önálló életre nevelés. A minimum öt, maximum tizenkét fős csoportok szándékosan heterogén összetételűek.


Az uszodában Roli nagyon jól érezte magát, nagy koncentráció mellett vette bele magát medencébe. Látszott rajta, hogy a vizes közeget szereti. Ez talán nem is véletlen, hiszen apukája hosszú éveken át vízilabdázott az OB I-ben. Többek között a háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok, jelenleg a magyar férfi vízilabda válogatott szövetötségi kapitánya, Benedek Tibor is a csapattársa volt.

Később ismét találkoztunk Rolanddal és családjával, ezúttal már pomázi otthonukban. Roli megmutatta nekünk az egész házat. Nagyon kedves volt, ahogy fogta a kezem, és segített felmenni a lépcsőn, hogy megnézhessük a kis birodalmát: a szobáját, a játékait, és a ruhásszekrényét. Roli tévézni is szeret, angol nyelvű meséket is néz, néhányat szinte kívülről tud. Van egy hatéves teljesen ép és egészséges öccse is, Olivér. Sokat szoktak együtt játszani az udvaron vagy bent a házban. Az egyik nagy közös kedvencük a trambulin.

– Harminc év alatti fiatal, egészséges nő voltam, a terhességem is problémamenetesen zajlott. Egészséges babát vártunk, semmi jel nem utalt arra, hogy kisfiunknak bármi rendellenessége lehet – kezdte Roland édesanyja, Krisztina. – Először kiderült, hogy Roland Down-szindrómás. Aztán egy komoly szívelégtelenséggel folyatódott minden. Nem tudtuk, mi lesz újszülött kisbabánkkal. Már ekkor sok időt kellett bent töltenünk a kórházban, majd a szívműtét következett. Amikor már úgy éreztük, nem jöhet rosszabb, kiderült még valami. Roland már az újpesti Prizma óvodába járt, amikor egy oltás kapcsán kiderült, hogy leukémiás. Két évig voltam vele kórházban, ez az időszak nagyon kemény volt az egész családunk számára – foglalja össze az elmúlt éveket az édesanya.


Krisztina ruhatervezőként dolgozott. Ezt a munkát Roland születés után nem tudta folytatni, ma egy használtruha-üzletet vezet. Az apuka, Gábor sportkarrierje után az építőiparban dolgozott. Ma fuvarozással foglalkozik. Az elmúlt évek nehézségei őt is megviselték.

– Szerencsére Roland leukémiáján is túl vagyunk, és most már évek óta tünetmentes. Közben megszületett Olivér, aki ma már hatéves. A két gyerekünk nagyon sokat tanul egymástól, szeretnek együtt játszani – teszi hozzá mosolyogva Krisztina.

A kisfiú küzdeni tudása példaértékű. Ennyi baj és betegség után sem adja fel. Vidám és minden edzésen keményen hajt. Roland nemcsak a sport, hanem az élet nagy bajnoka is.

A családdal ellátogatunk Szipál Péter műtermébe, ahol Hajni néhány lufi segítségével remek fotókat készített, a fotózás érdekes kalandot jelentett a Nagy család számára.

Fotó: Valczer Hajni

Hozzászólások

@

Küldés