Ha a majáknak igazuk lenne...(3)

Póda Erzsébet  2012.11.7. 6:02

Folytatjuk elmélkedésünket azon, mi lenne, ha 2012-ben valóban véget érne a világ, és mi ezzel tökéletesen tisztában lennénk?

Ezúttal munkatársainkat kérdeztük a jóslatról.

Száz Ildikó, újságíró, állatvédő
Több alkalommal megéltem már a „világvégét“, éppen ezért nem hinném, hogy ez a soron következő bármiben is különbözne az előzőektől. Hiszem, hogy az emberek többsége a legnagyobb természetességgel fogja fogadni. Amikor egy gyereket tizenkét évesen a szülei tudta nélkül átvisznek egy másik kórházba, ahová csak a nagyon súlyos eseteket szokták szállítani, és egy hétig egyedül kell megküzdenie a nővérke szeméből sütő kérdéssel: Miért éppen te? Akkor úgy érzi, ennél borzasztóbb már nem történhet vele.
Amikor érettségi vizsga előtt elveszíti azt az embert, aki évek óta gondját viselte, akivel a lelke összeért, akkor is úgy érzi az ember, hogy elérkezett a világ vége, mert kicsúszik a talaj a lába alól.
Amikor kézen fogja a függőségben szenvedő barátot, és bezárja mögötte a rendelő ajtaját, akkor is úgy érzi, hogy valamit nagyon, de nagyon rosszul csinált…
Amikor elgyúrja szombat délelőtt a ház előtt az autó a család kedvenc macskáját, és az sokkos állapotban hazavánszorog, hogy búcsút vegyen a gazditól, a nevét hallva még nyújtja kis mancsát, akkor is úgy érzi az ember, hogy elérkezett a világ vége.
Amikor a megmentett kutyus elvérzik, és nem tud mellette lenni, mert szolgálati úton van, akkor is úgy érzi, hogy az idő nem érte, hanem ellene dolgozik.
Ezekbe a dolgokba belehalunk egy kicsit, holott hátra van az utolsó ítélet. Addigra azonban átmossák, fertőtlenítik a lelket az egymásra találásaink és a veszteségeink.

Nagy Erika, újságíró
Szomszédasszonyom ijedten kérdezte tőlem, hallottam-e arról, hogy decemberben itt a világvége. Szólnom sem kellett, úgy jegyezte meg, miután látta az arckifejezésemet, hogy: Tudom, te nem hiszel az ilyen jóslatokban! Igaza van, mert örök optimista lévén nem hiszek az amúgy nagy intelligenciával megáldott maják jóslatában, vagyis abban, miszerint 2012. december 23-án minden elcsendesedik.
Szerintem, ha a világvége bekövetkezik, na nem decemberben, hanem valamikor a távoli jövőben, az csak azért lesz, mert mi emberek mindent megteszünk azért, hogy csökkenjen földünk lakosságának száma, például a klímaváltozás következtében, terrortámadások, háborúk miatt, és azt sem lehet tagadni, hogy az emberiség többsége szó szerint fejjel rohan a falnak.
Volt, aki azzal viccelt, amikor a téma szóba került, hogy: De jó, akkor legalább megspórolok tíz év lakáskölcsön-törlesztést! A szkeptikusok pedig azt mondják, az emberiségnek valami megrázó eseményre van szüksége, mert mindaz, ami a világon történik, a romlásunkat fogja okozni!
Tudom, közhelyesnek hangzik, de lehet, hogy van abban valami, amikor azt halljuk, hogy ha úgy éljük a mindennapjainkat, mintha az utolsó lenne, talán jobbá válunk és velünk a világ is jobb lesz. Nem árt tudatosítani, hogy a természet gyermekei vagyunk, így fölötte nem uralkodhatunk. Hogy az évek elmúltával lesznek változások, az bizonyos, de lelki szememmel még nem látom a világvégét. Az a srác sem, aki azt mondta, hogy nálunk ötven év múlva lesz csak a világvége, mert annyival vagyunk lemaradva a fejlettebb országoktól…

Huszár Ágnes, népművelő, gyógypedagógus
Ha tudnám, hogy véges időm van hátra a földi létből, akkor a lehető legtöbb időt a családommal tölteném. A férjemmel és a barátainkkal kisebb-nagyobb kirándulásokra mennénk. Olyan helyeket látogatnánk meg, ahol az ember sokat lehet a természetben, vagy ahol kulturálisan, a művészetek segítségével feltöltődhet. Mivel meghívást kaptunk a barátainktól Svédországba, az lenne az első úti cél, ahol magunkba szívnánk a svéd tavasz illatát. Minden baráti találkozásnak és beszélgetésnek örülnék, úgyhogy végiglátogatnám a Budapesten, Angliában és Sevillában élő barátaimat. A hazaérkezés után rendszeresen meglátogatnám a nagymamámat, sokat segítenék neki a kerti munkában. Ez engem is feltöltene, mert nagyon szeretek növényekkel foglalkozni. Sokat beszélgetnék az édesanyámmal, biciklivel bejárnánk Csallóközt, és a húgommal mindenféle kézműves munkát is kipróbálnánk. A többi időt olvasással, zenehallgatással, főzéssel tölteném úgy, hogy ebbe belevonnám drága férjemet is. Olyan lenne az egész év, mint egy hosszú nyári szünet, amikor az ember kiszáll a mindennapok mókuskerekéből, és maximálisan kikapcsol.

Hozzászólások

@

Küldés