A nő és a siker IV.

Póda Erzsébet  2014.12.12. 2:29

Aktuális témánk kapcsán (a nő és a siker) felvidéki magyar közéleti nőket kérdeztünk. (Pogány Erzsébet)

Aktuális témánk kapcsán (a nő és a siker), felvidéki magyar közéleti nőket kérdeztünk arról, mit jelent számukra a siker?

Pogány Erzsébet (55) több évtizede tevékenyen részt vesz a szlovákiai magyarság társadalmi, politikai és kulturális életében. (Tevékenységi területe többek között: a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója, a felvidek.ma szlovákiai magyar hírportál felelős igazgatója, a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság elnöke, a Carissimi Nonprofit Alap igazgatótanácsának tagja). Pozsonyban született, jelenlegi lakhelye Somorja.

– A munkámban eredményes vagyok, emögött nagyon sok munka van. Nekem még soha semmi nem sikerült véletlenül: a sikeres rendezvényeket, programokat mindig nagyon alaposan elő kellett készítenem. Nekem sohasem könnyedén, maguktól sikerülnek a dolgok, hanem sok verejtékkel.

Jó háttérembernek tartom magam, és mindig a feladatok végrehajtásában vettem részt, a döntéseket nem én hoztam. Azt vallom, hogy a rossz parancsot csak akkor hajtom végre, ha pisztolyt szegeznek a fejemnek. Egyébként jó végrehajtással a hibás döntéseket is lehet korrigálni, és persze rossz végrehajtó csapattal a legjobb határozatot is el lehet rontani. Erre az én életemben talán nem volt példa. Ez lehetne siker, de a környezetem nem így értékeli.

Ha a rendszerváltás óta eltelt 25 évet nézem, egy összegzést mindenképpen el kell végeznem. Jól döntöttem-e 25 évvel ezelőtt? Huszonöt évvel ezelőtt hoztam egy döntést, és a gazdasági élet helyett a közösségi munkát választottam. A somorjai városházáról, első munkahelyemről, ahol a szülővárosom közösségéért dolgoztam, elmentem a rendszerváltást előmozdító Együttélés politikai mozgalom központi irodájába dolgozni. Ott az egész felvidéki közéletet megismertem, innen Budapestre, a parlamentbe és a Századvég politikai iskolába, majd a Magyarok Világszövetségébe kerültem, és még jobban kitárult a világ. Magyarországot és túlzás nélkül mondhatom, a világ magyarságának színe-javát megismerhettem. És amikor a kiküldetés ideje letelt, mégsem lógó orral jöttem haza 2001-ben a Magyar Igazolvány érdekében hálózatot építeni, hanem boldogan, mert újra a saját közösségemet segíthettem, azaz kamatoztathattam a tapasztalataimat, tudásomat, kapcsolataimat. De nem mondhatom sikeresnek a pályafutásomat, mert kíméletlen a világ körülöttem.

Tény, hogy nem vállalkozásba kezdtem 1989 után, pedig megkockáztatom, hogy jó szervezőképességemnek, munkabírásomnak köszönhetően talán sikeres vállalkozó lehettem volna. Ezt a döntésemet mostanában többször bánom, mert ennyi év szolgálat után mostanában egyre gyakrabban kerülök olyan helyzetbe, hogy a kiszolgáltatottságom miatt, mint az ingyenélővel, úgy viselkedik a környezetem. Pedig már nincs visszaút, 55 évesen nem kezdek vállalkozásba, hogy anyagi biztonságban élhessek.

Hozzászólások

@

Küldés