Iskola, iskola…

Kovács Márta  2003.9.2. 11:19

Számolom a napokat – hogy repül az idő! Lehetséges, hogy már csak órák maradtak a szünidőből?

Tizenegy éves nagylányom augusztus közepe óta naponta készített új listát az évkezdésig beszerzendő dolgokról -- füzetek, füzetborítók, ceruzák, tollak, radír, faragó, vonalzók és még sorolhatnám.

Igaz, hogy nagyon élvezte a vakációt, de a vége felé már készült az új tanévre. Talán azért, mert lány, talán, mert már hiányoztak az osztálytársak. Nem csak a könyveit, tanszereit nézegette gyakrabban, hanem a ruhatárát is rendezgette, és ami újdonság: fodrászhoz készült. Hiába, már nem az a kislány, aki az évnyitóra új, fodros ruhát kér csupán.

Vajon a tizenhárom éves nagyfiam hogyan érzékelte a szünidő elmúlását? Azt hiszem, nem túl sokat foglalkozott a kérdéssel. Jól megpakolt táskája június utolsó napjától ugyanazon a helyen hevert. Hiába kandikált ki belőle a nyolcadikos kémia tankönyv csábító borítója, egyszer sem esett kísértésbe, hogy belenézzen. Talán azért mert fiú, talán, mert tudja, úgyis becsomagolják helyette a könyveket. Tudom, az én hibám, hogy így szokta meg, de nekem egyfajta szórakozás bele-beleolvasni a könyveikbe. Persze listája neki is van, tudja fejből, nem kell leírnia -- új teremcipő (természetesen márkás legyen), új focicipő, új tolltartó (vagy mobiltartó?).

Szerencsés dolog, ha az ember mindent egy üzletben meg tud szerezni a szeptemberi kezdéshez, de többnyire elég sok időt, energiát és nem utolsósorban pénzt vesz igénybe, mire a listáról mindent kihúzhatunk. De ez még nem jelenti azt, hogy nyugodtan fellélegezhetünk, ugyanis nem egyszer előfordult már, hogy az elnyűhetetlennek vásárolt tornacipő az első órán elszakadt, a méregdrága körzőkészlet darabokra potyogott, az új tolltartó villámzárja beragadt és használhatatlanná vált -- hogy csak néhány dolgot említsek.

Valami mégiscsak készül, mert ma reggel a legkisebb, négyéves kislányom is iskolába akart menni!

Hozzászólások

@

Küldés