Szépségtörténelem(1)

Jády Mónika 2017.9.23. 0:43

Sok ezer évvel ezelőtt a szépség a buja, gömbölyded formákkal volt egyenlő. Ma a karcsúság a divat.

A szépségideál mindig az adott korszak mentalitásának és szociális helyzetének függvényében változott. Az első szépségideált a Willendorfi Vénusz testesíti meg. A telt alakú szobor a késő jégkorszakban készült, kb. 25 ezer évvel ezelőtt. A szépségápolás az épp aktuális esztétikai normáknak megfelelően az egyes történelmi korszakokban különböző fejlődéseken ment át, de a cél azonos maradt: a lehető legszebbnek lenni. Az őskortól kezdve egészen napjainkig, az alakformáló tornák és a plasztikai sebészet koráig az ember hajlandó volt bármit kipróbálni, hogy tökéletesebb külsőre tegyen szert.

A régi egyiptomiak nagy gondot fordítottak a testápolásra – nemcsak életük során, hanem haláluk után is. A korszak leggyönyörűbb hölgyei kétségkívül a külsejére sokat adó Kleopatra és a szép testű Nefertiti voltak. Szépségüket többek között gondosan őrzött titkoknak köszönhették. A csodatevő kozmetikumok receptjeit időszámításunk előtt a 3. évezredtől a papi rendek birtokolták. A tehetős nők és férfiak napja illatos fürdővel kezdődött, ezután agyagból és hamuból készült kenőcs segítségével testükről eltávolították az elhalt hámréteget. A szépnek tartott nő karcsú volt, ajkai húsosak, melle feszes. A férfi széles vállú, keskeny derekú, nagy szemű. Mindkét nem jellegzetes frizurát (paróka!) viselt -- vállig érő, egyenes, fekete hajat. Az egyiptomiak kedvelték a selyemszálakból vagy valódi hajból készült parókákat. Az utóbbit vékony arany szalagocskákkal is díszítették. A legfelsőbb osztályok képviselői fejüket általában teljesen kopaszra borotváltatták.

Az egyiptomi szépségápolásra jellemző pompához és gazdagsághoz viszonyítva az antik Görögország jóval szerényebb volt. Az első helyen a férfiak álltak, szépségideáljuk Apollón volt. Homérosz szerint ő testesítette meg a külső tökéletességet. A fürdők és a masszázs a mindennapi szépségápolás részét képezték. A fürdők alapanyaga a tej volt. Pakoláshoz gyakran használtak mézet, gyógyiszapokat is, akárcsak az egyiptomiak. Ismerték a hajsütővasat, a loknikat viasszal rögzítették. A nők zárt ajtók mögött éltek, szőttek és házimunkákkal foglalták le magukat. Fehér volt a bőrük, kifestve csak szobájukban mutatkozhattak. A szépséget nem csak a kozmetikumok használatával akarták elérni, fontosnak tartották a test és a lélek teljes harmóniáját is (kalokagathia). Előnyben részesítették a természetest a művel szemben. Az alakot csak gimnasztikai gyakorlatok segítségével tökéletesítették.

A rómaiak átvették a görögök művészi és esztétikai ideáljait. A férfi legyen erős - tartották. Egységes női szépségideál nem volt. A rómaiak szívesen jártak fürdőkbe. Itt a meleg, közepes és hideg vizű medencéken kívül voltak szaunák, olajozók, masszírozók és szőrtelenítő helyiségek. A gyakori fürdés hozzátartozott az ápoltsághoz. Az előkelő hölgyek inkább otthon, saját fürdőszobájukban szépítkeztek. Szó szerint tejben-vajban, például szamártejben fürödtek, ami állítólag nagyon jót tett a szépségnek. A testápolásban egyértelműen Néró felesége, Poppea vitte el a pálmát. Rabszolgák százai segédkeztek a bonyolult reggeli toalettnél.

Mindegyiknek külön feladata volt. A legkényesebb feladatok közé tartozott a dáma arcának kifestése. A festékek Poppea saját találmányai voltak, mézet, szamártejet és lisztet is tartalmaztak. A császárné megfürdött, megmasszíroztatta magát, majd pattanásait és más szépséghibáit álanyajegyekkel fedte le. A többi úrihölgy is a lehető legjobban akart kinézni. Minden rabszolganő más-más feladatra specializálódott. Masszíroztak, szőrtelenítettek, póthajat erősítettek a valódi hajba, szarut tartalmazó keveréket kentek a fogakra.

A hódító hadjáratok révén különböző nemzeteket ismertek meg a rómaiak. Amikor például Julius Caesar germán rabszolgák százaival érkezett vissza városába, a nők nem győzték csodálni azok szőke haját és világos bőrét. A városban receptek kezdtek keringeni, hogyan lehet szert tenni világosabb hajra és bőrre.

(Folytatjuk)