A tudatlanság veszélyes! 4.

Bernád Emese  2006.11.27. 13:43

Beszélgetés a pedofíliáról dr. Jozef Šiška pszichiáterrel.

-- Becslések szerint a fiatalkorúakkal való szexuális visszaélések száma a hivatalos statisztikai adatok hétszerese is lehet.

-- Valóban nagy lehet a különbség a valós és a felderített esetek között. Azok az esetek, amelyek eljutnak a hivatalos szervekhez, csak a jéghegy csúcsát jelentik. Lássunk egy példát! Egy, a gyerekeit egyedül nevelő nő lakásába beköltözik az élettárs, aki szexuálisan zaklatni kezdi a gyereke(ke)t – ha a fiút, akkor homoszexuális zaklatásról, ha a lányt, akkor pedig heteroszexuális zaklatásról beszélünk. Megtörténhet, hogy a gyerek iskolatársainak, vagy a pedagógusnak elmeséli a történteket, aki aztán feljelentést tesz. De a bíróságon az élettárs tagad, az anya is mellette tanúskodik – valószínűleg, hogy megtartsa az élettársát. Az anya ugyanakkor érzelmileg zsarolja, „megdolgozza” gyerekét, aki ennek hatására visszavonja vallomását – és már nincs is ügy!

-- A szakemberek azt hangsúlyozzák, hogy leggyakrabban családtag, ismerős az elkövető!

-- A tapasztalatok ezt bizonyítják. Hiszen az erőszak fokozatosan következik be, és erre csak a gyerekkel együtt élő, illetve a gyereket jól ismerő, vele gyakran találkozó felnőttnek van alkalma. A pedofil először csak fogdossa áldozatát, simogatja, majd később, hosszabb idő elteltével kényszeríti a közösülésre vagy más szexuális tevékenységre (pl. petting) -- nem minden pedofil esetében történik meg ugyanis a közösülés. A nem közösüléssel végződő szexuális tevékenységek például a nyugdíj előtt álló pedagógusoknál, nevelőknél fordulhatnak elő, akiknél a szexuális ösztön magas, és amelyet már nem tudnak kordában tartani -- fogdossák, simogatják a diáklányokat. Ezekről az esetekről sem szokás beszélni, mert ugye pedagógusokról van szó, és senki sem szívesen támad rá egy tanárra. A szakirodalomban sok példa található, amikor nevelők, nevelőnők verték, bántalmazták a rájuk bízott gyerekeket, nem is tudva arról, hogy ez veszélyes szexuális eltévelyedés, pedoszadizmus. Gyakran maga az elkövető is csak a bírósági tárgyalás folyamán tudatosítja a bántalmazás szexuális voltát. Amikor felteszik neki azt a kérdést, hogy a bántalmazás alatt izgalmi állapotba került-e, igenlően válaszol. Akkor eszmél rá arra, hogy számára a bántalmazás szexuálisan ingerlő volt.

-- Gyógyítható-e a pedofília?

--Pedofilnak nevezzük azt a személyt, akinek viselkedése gyerekekkel való szexuális közösülés elérésére irányul. Az jelent óriási problémát, hogy ellentétben más betegségekkel, amelyek különböző tünetek alapján felismerhetők és gyógyíthatók, a pedofíliát nem lehet előre diagnosztizálni. Senkiről nem lehet előre megmondani, hogy pedofil: ki kell várni, amíg elköveti a bűntettet, és csak azután lehet kezelni. A gyógykezelés, az úgynevezett kémiai kasztráció fokozatosan oldódó hosszú hatású készítményekkel végezhető. De a gyógyszer drága, a költségvetés alacsony, így előfordulhat, hogy nincs mód a megvalósításra. A szomorú valóság az, hogy sok deviáns szabadon járkál az utcán!

-- Hogyan viselkednek felnőttként a gyerekkorukban szexuálisan bántalmazott, molesztált áldozatok?

-- Ez egyénenként változó, de az eset mély nyomot hagyhat az áldozatban, és előfordulhat, hogy egész életében problémás lesz a szexuális élete. Lehet, hogy gátlások nélküli szexuális életet él majd, de megtörténhet az ellenkezője is -- soha nem lesz képes szexuális kapcsolatot létesíteni, vagy ha igen, nem éri el az orgazmust. A férfiaknál mindennaposak az erekciós problémák, a korai magömlés, nőknél hüvelygörcs alakulhat ki, fájdalmas lehet számukra a közösülés. Senki nem figyeli objektíven ezeknek az áldozatoknak a sorsát: beletelik tíz évbe, amíg nemileg érettekké válnak, és ha maguktól nem keresnek segítséget, nehéz segíteni. Sok 40-es női páciensünk van, akik neurotikus panaszokkal keresnek fel bennünket és csak az alapos elemzés után derül fény arra, hogy gyerekkorukban szexuálisan bántalmazták őket. De ez a bántalmazás nem kizárólag a szexuális életre lehet hatással, kihat az egész pszichikára: félénkek, szégyellik a szexet, mindig bűntudatuk van, rossznak tartják magukat a gyerekkori élmények miatt, és mivel senki nem mondott nekik semmit, azt gondolják, hogy a szex bűn, rossz. Depresszióval, neuraszténiával, neurózisssal küszködnek.

-- Megelőzhető-e, hogy gyerekeink áldozattá váljanak?

--Addig semmi nem fog megváltozni, amíg az iskolákon nem lesz magas fokú szexuális nevelés. A gyerekek fejében káosz van, nem tudják, mi a jó, mi a rossz. Első lépésként az egyetemeken és főiskolákon kellene bevezetni a szexuális nevelést (a pedagógushallgatóknak), hogy a pedagógusok képesek legyenek felkészíteni a gyerekeket a szexuális életre, de a rájuk leselkedő veszélyekre is. Ettől valahogy mindenki ódzkodik, pedig a fiatalokkal meg kell értetni, hogy a pornó nem normális közösülés. A szexualitás nagyon törékeny dolog, amely könnyen megsérülhet. Hiszen minden normális szexuális közösülésben van bizonyos fokú erőszak, és a partnereken áll, hogyan tudják kezelni ezt az erőszakot. Amint átlépik az elviselhetőség határát, már szadizmusról beszélünk. Persze minden a szexuális ösztönök mértékén múlik, illetve azon, mennyire erősek a gátlások. Ha az ösztön enyhén emelkedett, de a gátlások normálisak, akkor ez nem ártalmas, mert az egyén kordában tudja őket tartani. De ha magas az ösztön, a gátlások pedig alacsonyak, akkor könnyen bekövetkezhet az agresszió. A tudatlanság nagyon veszélyes dolog!

-- Köszönöm a beszélgetést!

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés