A gyermekáldás keservei


Nagy Erika  2009.1.6. 8:38

Gyermeket várni csodálatos dolog egy nő életében.

Azonban amíg át nem éli az ember, nem is gondol bele igazán, mit is jelent anyának lenni, mert nem olyan könnyű, mint ahogy azt fiatalon, tapasztalatlanul gondoljuk. Csak akkor tudjuk meg igazából, milyen nehéz feladat, amikor megszületik a baba, és belecsöppenünk a szülői hivatásba.

Kata egyetemista volt, mikor első gyermekét várta. Kicsit megijedt a nehézségektől, de mellette volt a férje, számíthatott rá. Nehéz körülmények között hordta ki magzatát, ugyanis a pincelakás, melyet béreltek, nem éppen a megfelelő otthon volt egy kismamának és a születendő csecsemőnek. Ugyanis hideg és sötétség volt az úr a háznál. Mikor eljött a szülés ideje, nem gondoltak semmi rosszra. Majd mikor nem sírt fel a csecsemő, az anya kétségbeesetten kérdezgette, hogy minden rendben van-e. Nem volt. Élete értelme, a gyönyörű kisbabája halva született.

Nehéz hónapok jöttek, majd egy idő után újabb felismerés. Kata ismét babát várt. Rettegve teltek a hónapok, bár bíztak abban, hogy a sors nem lehet olyan kegyetlen hozzájuk, hogy újra elvegye tőlük a szülővé válás lehetőségét. Megszületett a csecsemő, épen és egészségesen, majd két év elteltével újabb gyermekáldás elé néztek. Ikreik születtek, egy lány és egy fiú. Az utóbbi meghalt, a lányról pedig csak hónapok múltán derült ki, hogy örök sötétségre van kárhoztatva egy életen át.

Katáék nem törtek meg, újra próbálkoztak, s problémamentesen meg is született a legkisebb csemete. Eleven, életre való gyermekké cseperedett. Majd történt valami. Valami, amit egy szülő ép ésszel soha sem tud feldolgozni. A karácsonyt még együtt töltötte a család, örültek az ajándékoknak és a közelgő új esztendőnek. Majd a fiú főbe lőtte magát. Hogy miért? Nem tudni, azt azonban igen, hogy ilyen borzalmat egy tíz éves gyermek nem tesz ok nélkül. Vagy ha igen, akkor a kis fejecskéjében hatalmas káosz uralkodhatott.

Öröm a gyermekáldás. De nem Katának. Öt gyermekből kettő van mellette. Vagy ellene? Ugyanis a másodszülött fiú letért a helyes útról. Ahogy a gyermek növekedett, a szülők nem vették észre a köztük növekvő távolságot. Azóta tévelyeg, nem találja a kiutat.

Egyedi eset? Sajnos nem, bár a fent leírt eset nem gyakran fordul elő. Még szerencse...!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Kinek van igaza?

Saloňová Andrea

Szülők kontra iskola.

2009.2.12.   


Ki ért a gyerekneveléshez?

Jády Mónika

Pályakezdő újságíróként rám bízták a gyereknevelés rovatot.

2009.1.26.   


Érettségi vizsga – szülőknek

Póda Erzsébet

Talán nem ártana felállítani egy érettségi tesztet, amelyet mindenki elvégezhetne, hogy megbizonyosodjon afelől: valóban képes a szülői szerepre.

2009.1.23.   


Én és a gyermekeim

Saloňová Andrea

Számomra a gyermekeim azt jelentik, amit az élőlények számára a levegő, vagy a szomjúhozottnak a víz.

2009.1.20.   


Szülők, álom és valóság

Vég Erzsébet

Nagyjából húszéves korom óta álmodoztam arról, hogy milyen is lehet, ha kisbabája van az embernek.

2009.1.19.   


Az anyaság kérdése

Fodor Tekla

Gondolatok az anyaság kérdéséről.

2009.1.15.   

A rovat további cikkei

A gyermek, áldás...

Madarász Ildikó

Mondják mások, akik épp nem egy újabb álmatlan éjszakán vannak túl, vagy akik soha nem jöttek rá a gyerek stiklijeire...

2009.1.12.   


Szeretet és felelősség

Fülöp Éva

Több olyan esemény volt az életemben, amelyek nagy változásokat okoztak, de a legnagyobb és visszavonhatatlanul legjobb változást a lányom születése hozta.

2009.1.2.