Egy dundi nő naplója

Kiss Adrienn Éva 2012.9.12. 4:21

Avagy a fogyókúra mindig holnaptól kezdődik...

Március elseje
Ma nagy elhatározást tettem: három hónap alatt le fogok adni tizenöt kilót! Június elejére csodásan fogok kinézni: bele férek a régi ruháimba., sőt, végre felvehetek kétrészes fürdőruhát is. De jó is lesz! Ó, és ez nem csak üres beszéd, mint a múltkor! Tudom, jó pár fogyókúrát elkezdtem már, és egyik sem hozott tartós eredményt. De, őszintén, sosem voltam még olyan eltökélt, mint most. Holnaptól minden reggel kocogni járok, egészségesen táplálkozom, és este hat óra után nem eszem. Menni fog!

Március nyolcadika, nőnap
Ma az irodában minden női dolgozó kapott virágot a férfi kollégáktól, beleértve engem is. Amikor Zoli átnyújtotta a gyönyörű piros tulipánt, rám kacsintott. Azelőtt sosem tett ilyet! Úgy értem, a diétám előtt. Jó, jó! Tudom, hogy még csak egy hete csinálom, de akkor is. Úgy látszik, van eredménye. Sokkal fittebbnek érzem magam, és a kezdeti nehézségek ellenére igenis hozzászoktam a korán keléshez. Munka előtt ugyanis minden reggel futni járok. Tényleg! Na, jó, tegnap épp kihagytam. De csak, mert nagyon hűvös volt reggel. Szóval nem az én hibám volt! De holnaptól megint rendesen lejárok!

Március huszonkettedike
A jó hír, hogy ez idáig lement öt kiló. A rossz hír, hogy ebből már kettő vissza is jött. Fogalmam sincs, mi történhetett. Minden reggel futok, sőt, heti kétszer már úszni is járok. Illetve járnék. Tehetek én róla, hogy az uszodát épp most kezdték felújítani? Na, de az étkezés! A diétát nagyon is betartom. Pedig szigorú ám! Este hat után semmit nem szabad fogyasztani, kizárólag vizet vagy teát, természetesen édesítés nélkül. Napközben pedig semmi nasi, maximum néhány szem dió vagy mazsola engedélyezett. Jó, hát tegnap ettem egy kevés tortát. De az egyik legkedvesebb kollégánk, Mátyás nyugdíjba megy, és az ő búcsú buliján kénytelen voltam falatozni. Ettem egy kis pogácsát is. Meg ittam pár koktélt, de abban kevés a cukor, nem?

Április tizenkilencedike
Kezdem feladni. Egyre többször „bűnözök”, és egyre kevesebbszer van kedvem a testmozgáshoz. De komolyan, minek annyit edzeni?! A kalória-bevitelem úgyis kevesebb a diétának köszönhetően, tehát a szervezetem könnyebben éget. Bizonyára. Már leadtam hét kilót, szóval majdnem a felét annak, amit elterveztem. Jó úton haladok, de egyre nehezebb. Annyi csábító étel van, amit nem kóstolhatok meg. Jobban mondva, nem kóstolhatnék. De holnaptól, ígérem, rendesen betartom a diétát, és csak az előírtakat eszem!

Május huszadika
Utolsó bejegyzésem óta igencsak sok dolog változott. Sajnos nem tudtam tovább betartani a diétát, hiszen mindig este hat után érek haza az új beosztásom miatt, így nem tudok előbb vacsorázni. Éhesen meg mégsem mehetek aludni, nem? Ami a mozgást illeti, hát, azért még futok! Jó, nem minden reggel, de hetente kétszer legalább. Ma reggel a mérleg két kilóval többet mutatott, mint legutóbbi bejegyzésemkor. Aggódom. Lehetséges, hogy én genetikailag képtelen vagyok a fogyásra? Ez mindent megmagyarázna...

Június elseje
A cél! Nos, a terv ugyebár mínusz tizenöt kiló volt. Hát majdnem sikerült! Végülis, nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy mennyi mindent tanultam: önkontroll, lemondás, kitartás, szorgalom. Azért szépen lement öt kiló. Az is valami! És ha így folytatom tovább, akkor nyár közepére simán beleférek a bikinimbe! Húúú, de milyen jól néz ki az a krémes az asztalon! Na, ezt még megeszem gyorsan, de majd holnaptól...!