Advent ma

Póda Erzsébet 2006.12.5. 18:02

Életképek arról, hogyan viselkednek az emberek manapság advent idején.

Bálintka anyukája azon aggódik, tetszik-e majd az űrharcos figura kisfiának, vagy inkább egy másik, menőbb szörnyfigurát válasszon? Mindkettőt borsos áron kínálják – végül a drágább mellett dönt: hadd örüljön a gyerek! Bálintka valószínűleg nem is érti igazán, mit jelent az, hogy drágább, de örülni fog, hogy azt kapja, amit a többi gyerek. Meg amiről a reklámok szólnak: ócska ám borsos árú divatjátékot, amit hamar megun, és még hamarább elfelejt.

Ági néni azon töri a fejét, kinek milyen „értékű” borítékot tegyen a fa alá. Az ötszázas, az talán nagyon kevés, de annyi ezresre – ötezresre meg pláne! -- nem futja. Ő maga nem tartozik a jól keresők közé, ám úgy véli, gyermekei és unokái elvárják, hogy támogassa őket. Ági néni egyedül él, csak ünnepnapkor látogatják meg családtagjai, hát igyekszik megfelelni a vélt elvárásoknak. Tavaly csalódottak voltak a kisunokái, meg is kérdezték: nagyi, hát csak ezt kapjuk? A felnőttek meg szóra se méltatták az „ajándék borítékokat”…

Ági néni úgy gondolja, az idén ezrest kéne a borítékba tenni, vagy még ettől is többet, hogy ne okozzon csalódást. Eszébe sem jut, hogy az unokák talán nem is a pénz összege miatt voltak lehangoltak, hanem mert nem „igazi” ajándékot kaptak, „csak” pénzt. A kicsiknek ugyanis még nem azt jelenti az ünnep, amit a felnőtteknek. Nem az anyagi bőséget, hanem az ajándékozás igazi lényegét: a meglepetést, a szeretetteljes kedveskedést, az ünnepi hangulatot. Ehhez viszont nem is kellenek a színes hasú bankók. Elég pár ötletes gondolat: feldíszíteni a lakást, és olyan ajándékokat kitalálni, ami igazán kifejezi, mennyire szeretjük a másikat, mennyire szeretnénk a kedvében járni.
Kár, hogy ezt Ági néni nem hiszi el.

Edit azt mondja, őt aztán nem érdekli ez az egész karácsonyi hajcihő. Van egy műfája a szekrény alján, azt majd karácsony napján feldíszíti. Mindenkinek vesz zoknit, alsóneműt, meg amire éppen szüksége van. A gyerekek is kapnak valami játékot, hogy elmondhassák az iskolában: nekik is hozott a Jézuska ajándékot. Olyasmi, hogy ünnepi vacsora? "– Minek az a majomkodás? Veszek egy kiló halfilét, azt kirántom vacsorára és kész” – szögezi le katonásan. „– A karácsony is csak olyan nap, mint a többi.”

Pedig nem olyan. És az egész december sem olyan hónap, mint a többi. A természet alszik, a sötétség veszi át az uralmat. Régen az emberek ilyenkor önmagukba mélyedtek, befelé figyeltek, belső énjükre. Ők is tudták: lelkünk ápolása ugyanannyira fontos, mint a testünké, annak is szüksége van megerősítésre, megújulásra, feltöltődésre, hogy az életünket megfelelőképpen tudjuk irányítani. Az ünnep arra való, hogy megpihenjünk, feltöltődjünk -- és nem arra, amire manapság használjuk: teljes lemerülésre.

Hiszen minden, ami velünk történik, belülről indul.
A karácsony is attól lesz ünnep, hogy azzá tesszük.