Összegzések ideje

Nagy Csivre Katalin  2022.12.16. 3:15

Lassan megszokjuk a gyorsan elröppenő nappalokat, az egyre hosszabbodó estéket: közeleg az ünnep.

Lassan megszokjuk a gyorsan elröppenő nappalokat, az egyre hosszabbodó estéket. Lassan felgyúlnak a fények, csillogó díszbe öltöztetik a várost, és a házak ablakait. Az ünnep előjelei integetnek felénk halk csengettyűkben, hulló hópehelyben, csillogó-villogó pompában.

Valami várakozó hangulat lengedezi körül az embert.
Várakozás.
Igen, advent ideje a várakozás ideje. Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét. Egy régi hagyomány szerint az adventi koszorú négy gyertyája a négy angyal eljövetelét illetve azok üzenetét közvetíti a negyedik vasárnapot követő hétig, ami a beteljesedés, az ünnepek ünnepe. A karácsony. Ezidőtájt valami fontos üzenetet kellene meghallani. Ahogy a külső fények, a csillogó díszítések, az egyre feltűnőbb ragyogás körülvesz minket az utcákon, tereken, úgy kellene ünnepi hangulatba öltöztetni, békével, nyugalommal, világossággal a lelkünket, szellemünket. Amikor az adventi koszorúnkon a gyertya lángja fellobban úgy lobbanjon bennünk az az áldott pillanat, amikor elnyugszunk, elcsendesedünk. Várakozóan, hallgatva, tele reményekkel.

A kedves olvasóm felteheti a kérdést: van ilyen? A kedves olvasóm erre a válasz maga. Nagy a csend.

Év vége fele haladva, egyre hullanak a naptár lapjai, és már csak napok maradtak az idei évből. Ez az alkalom a szokásos összegzések ideje is. A belső figyelemnek és fegyelemnek kedvez az időszak, és nem az év végi hajrának, az ajándékok utáni hajszának, és a tömött bevásárlóközpontokban való tolongásnak. Ugye, ismerős a kép: a nagy bevásárlóközpont kígyózó soraiban egymást löki vesén és türelmetlenül tapos a másik lábára az emberfia. A szeretet ünnepét várva – miközben a hangszóró békés, jól ismert ünnepi zenét hallat.

Valóban ennyi jut nekünk?
Valóban ezt akarjuk?
Kitüntetett figyelmet kap a nyüzsgés, a futkosás, a készülődés, az ajándékozás, akciós vásárlás. Ennél már csak az lehet kitüntetőbb, ha magamat ünneplem az általam ajándékozott ajándékokban. Én-én-én. Kinek, mit, mennyiért vettem. Drága árat fizetünk szeretteink tiszteletért és a szeretetért. Egyre drágábbat. Micsoda alakoskodás és képmutatás a szeretet ünnepe kapcsán!

Módszeresen ostromoljuk az üzleteket, súroljuk a lakást, hogy majd a nagy napon hullafáradtan, feszített idegzettel, borús hangulattal omoljunk össze a díszes fa alatt. Így telik egy átlagos család átlagos karácsonya. Való átélés és megértés nélkül.

December. A gyorsan és fakón múló nappalok sietve elkotródnak, s helyet adnak a hosszú éjszakáknak. Csontig ható széllel, fagyos hideggel kopog a tél. Jó lenne megmelegedni. Nyugalomban. Magányban elmondott, egyszerű imádsággal ünnepelni, befelé hallgató sürgetéssel, reményekkel, szeretteink körében. Parádés, hangos, nyüzsgő tűzijáték helyett. Mert akkor oda bizony nem fér be az ünnep. Nem eszik velünk egy asztalnál a békés derű és nyugalom.

Hozzászólások

@

Küldés