Dél-Afrikában jártam (2)

Jády Mónika  2011.5.27. 4:12

Egy nap Fokvárosban.

Múltkor azzal fejeztem be, hogy a Tábla-hegy egy rossz fordítás eredménye. Azóta azt olvastam (a szofejto.blog.hu-n), hogy az 1862-74-es Czuczor-Fogarasi szótárban azt írják a tábla címszó alatt, hogy asztalt is jelent: „Asztal, Éttábla, terített tábla. Úri, vendégi tábla. Nagy táblához ülni.” Így van, magam is megnéztem az említett szótárban. Úgyhogy helyesbítek: ha még ebben az időben kapta a Table Mountain, Tafelberg a Tábla-hegy nevet, akkor korrekt a fordítás.

Érkezésünk napján a hegy teteje nem látszott a sok-sok felhőtől, ezért úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel aznap. Másnap reggel viszont teljesen tiszta volt az ég. Nem vesztegettük az időt, nyolc óra előtt már a hegy lábánál vártunk, hogy jegyet válthassunk a felvonóra, és élvezhessük a zavartalan kilátást. (Akinek túrázni van kedve, és sok az ideje, gyalog is megteheti az utat, a kijelölt ösvényeken haladva.) Az első felvonót 1929-ben helyezték üzembe, 20 férőhelyes kabinokkal. A jelenlegi felvonó a harmadik a sorban, '97 óta működik, egyszerre 65 személyt tud szállítani. A Svájcban készült kabin érdekessége, hogy menet közben lassan forog a padlója, vagyis bárhol is áll az utas, minden oldalra kitekintést kap, mire feljut a hegyre.

A hegy teteje lentről nézve teljesen simának látszik, akár egy asztal lapja. Felérve viszont azt látjuk, hogy kisebb-nagyobb sziklák emelkednek egymás közelében, a sziklák között pedig különféle cserjék, füvek és más növények nőnek. (Az útikönyv szerint tavasszal – augusztustól október közepéig – a legszebb, ekkor pompáznak a virágok teljes szépségükben.) Az 1088 méter magas Tábla-hegy gazdag növényzetével (57 négyzetkilométeren 1470 növényfaj található) a Világörökség része. A Tábla-hegy flórája a Cape Floral Kingdom (Fokföldi Nemzeti Park) részét képezi. (A Cape Floral Kingdom Dél-Afrika legdélibb csücskében található, ott, ahol az Atlanti- és az Indiai-óceán találkozik. Sehol a világon nem találunk még egy olyan helyet, ahol ilyen kis területen ennyi növényfajta nő: 49 ezer négyzetkilométeren 8500 növényfajtát találtak – sok közülük olyan, amely másutt nem is létezik. Különféle muskátli- és kardvirágfajtákat például a szabadban sétálgatva is találunk, vadon nőnek.) A hegy lábának déli oldalán fekszik a Kirstenbosch botanikus kert, mely az ország legszebbjei közé tartozik.

Fokváros leglátogatottabb negyede a Victoria & Alfred Waterfront (évente 30 millióan keresik fel). A kikötőöblöt 1860-ban hozták létre, az első móló alapkövét Viktória angol királynő második fia, Alfréd herceg tette le. Az egyre növekvő hajóforgalom miatt az 1900-as évek elején újabb kikötőöblöt kellett építeni, amelyet Viktória-öbölnek neveztek el. Az 1970-es években a kikötőt – főképp a régebbi részét – már alig használták, és egyre lepusztultabb lett a környék. '88-ban összefogott a város és a kikötő vezetősége, és kidolgoztak egy tervet a történelmi épületek felújítására. Pár éven belül a kikötő élettel teli szórakozó-negyeddé változott – egymást érik a kis boltok, bárok, éttermek. Kellemes hely, ebédünket, illetve előző napi vacsoránkat is itt költöttük el. Sétánk közben fókákat láttunk heverészni a kikötőben lévő stégeken!

Fokváros nyáron meleg és száraz, de nem kellemetlen a szárazság. December és március között a part közelében 26-28 fokot mérnek általában. (Télen napközben 15-20 fok az átlaghőmérséklet, 5 fok alá csak nagyon ritkán esik a hőmérő higanyszála.) Napközben hétágra sütött a nap. Estére viszont lehűlt a levegő, és felerősödött a szél, a nyári ruha naplemente után már kevésnek bizonyult.

A város lakossága nagyon vegyes. Ez az európaiak, a bennszülöttek és a különféle országokból érkező rabszolgák keveredésére vezethető vissza. (A Holland-Kelet-indiai Kereskedelmi Társaság Madagaszkárról, Indiából, Indonéziából, Maláziából hozott munkaerőt – és mint sejteni lehet, a női rabszolgákat gazdáik mindenféle módon kihasználták.)

Aki több napot tölt Fokvárosban, az sem unatkozik. A kikötőből el lehet hajózni Robben Island-re, ahol Nelson Mandelát is fogva tartották 27 éven keresztül. (A szigetet a 17. század közepétől használták börtönként, mivel abból indultak ki, hogy innen lehetetlen megszökni. Másrészt viszont közel van a szárazföldhöz, és könnyen megoldható az ellátása.) Kirándulni lehet a Fok-félszigetre, felkeresni a Jóreménység fokát...

(Folytatjuk)

A szerző felvételei

Hozzászólások

@

Küldés