New York-i élményeim 4.

Fülöp Éva 2007.8.15. 15:36

Az Empire State Building tetején.

Kellemes, napsütéses időjárásra ébredtünk aznap, amikor az Empire State Building látogatása volt számunkra a nap fő programja.

Este hét óra körül értünk az épülethez és a jegyváltás után kimondottam gyorsan, sorakozás és várakozás nélkül kerültünk a liftbe. Mikor anyukám járt itt 2005 telén, másfél órát várakoztak a feljutásért, szóval mi szerencsésnek éreztük magunkat. A liftet szakemberek kezelték, és mindenhol állt valaki, aki irányította a turistákat, nehogy elbolyongjanak a nagy épületben, ahol éppen egy nagy renoválás folyt. Mi a 86., tehát a legmagasabb emeletre tartottunk, a tetőre, ahová csak átszállással lehet feljutni, két felvonóval.

A tetőteret korláttal és dróthálóval kerítették be, nehogy valaki kiessen, esetleg kiugorjon onnan. A kis tornyot, amelyen sok-sok adóvevő van, körbe lehetett járni és minden oldalról lenyűgöző volt a kilátás. Nehéz ezt szóban elmondani… Próbáltam úgy fényképeket készíteni, hogy a felvételeken látsszon a város tipikus látványa: a manhattani zsúfoltság, a sárga taxik, melyek, mint hangyák araszolnak a sugárutakon, a sziget tengerre néző része, ahonnan hiányoznak a World Trade Center ikertornyai. Innen a szemünk elé tárult Brooklyn és New Jersey városrész is. Sok repülőgépet láttunk, amelyek -- szerintem -- túl alacsonyan és közel repültek a belvároshoz. (Mikor ezt ott megfogalmaztam, csak egy mondatnyi választ kaptam: „Volt egy nap, amikor túl alacsonyan repültek...“) Láttunk helikoptereket, hajókat és a lenyugvó napot is.

A szuvenírokat nézegetve megvártuk, mire besötétedik és kigyulladnak a város fényei. Érdemes volt várakozni! Ezt az élményt nem szabad kihagyni senkinek sem. A felhőkarcolók ablakaiban pislákoló ezernyi kis fény, a utcai megvilágítás, a reklámok és az autók csak kiegészítették az éjszakai hangulatot. Az égen pedig több millió csillag ragyogott…

A lefelé vezető út már nem volt olyan zökkenőmentes. Rajtunk kívül még nagyon sokan megvárták az éjszakai város látványát, ezért tíz-tizenöt perces sorakozás után jutottunk csak a liftbe. Kifelé menet még megnéztük a cégtáblákat, mivel nővérem egyik barátnője itt kapott állást. Ebben az épületben fog dolgozni nap mint nap, amitől fél is egy kicsit, mert egy terrorista-támadás lehetséges célpontjának véli a híres felhőkarcolót.

Ha újra eljutok New York-ba, és esetleg a lányom és férjem is elkísérnek, velük is felmegyek megnézni a várost. Nővérem talán már hatodszor járt odafent és úgy láttam, még mindig nem telt be a látvánnyal -- ugyanolyan lelkesedéssel nézelődött és fényképezett, mint én...

(Folytatjuk)