Új-mexikói útinapló(5)

Molnár Miriam  2004.9.25. 16:53

"A napot a Demokrata Párt irodájában kezdtük. Kat és Kathleen mesélték előző este, hogy Kerry és Edwards az új-mexikói Las Vegas-ban lesznek ma este..."

5. nap
A napot a Demokrata Párt irodájában kezdtük. Kat és Kathleen mesélték előző este, hogy Kerry és Edwards az új-mexikói Las Vegas-ban lesznek ma este. Az ingyen belépőket egy New York-i férfitól kaptuk, aki, mint kiderült, a szomszédunk volt. Régebben fotósként dolgozott New Yorkban, a híres Village Voice magazinnál. Hihetetlenül pontosan leírta, melyik házban lakott (mellesleg a mi utcánkban), a városrészre részletekbe menően emlékezett. Most az építészetben dolgozik Taos-ban és környékén, mert a fotózásból itt nem tud megélni, bár néha a Los Angeles Times és más újságok rendelnek/vesznek tőle fotókat. Hogy pontosan mit csinál mindennapi megélhetésként, azt nem tudtuk meg, csak azt, hogy feleségével együtt tíz évvel ezelőtt összepakoltak és ideköltöztek -- miután három hónapig campingeztek Új-Mexikó államában, és próbálták kitalálni, hogy hol telepedjenek le.

A főtéren elkezdődött a kirakodóvásár, és komótosan végigszemléltünk mindent, amit a kis sátrakban kínáltak. Őszintén szólva, nem voltunk elragadtatva, mert semmi különlegeset nem találtunk. De volt ott egy érdekes férfi, aki egy kis körömvágó ollóval, fekete papírból az előtte ülő emberek profilját formázta ki, és az előre elkészített fehér papírra ragasztotta, majd egy keretbe helyezte. A férfi nagyon ügyes volt, gyorsan és pontosan dolgozott.

Ismét az Apple Tree (Almafa) étteremben ebédeltünk, mert nem akartunk megint csalódni. A szokásos vegie burgeremen már túl voltam előző alkalommal, így most buritot ettem. Ez kukoricalepény, babbal és sajttal töltve, chili szósszal és sajttal sütve. Általában rizzsel, kis guacamoléval és tejföllel tálalják. Az igazi mexikói ételemet ezúttal egy kis kaviccsal együtt tálalták elém. A kavicsot a három utolsó falatom előtt fedeztem fel, a bab között bujkált, és valószínűleg a babbal együtt került oda. A pincér elnézést kért, és természetesen nem számlázta ki buritomat, én pedig örültem, hogy ingyen ettem, méghozzá nagyon finomat. Egy másik érdekes „hozzávalója” is volt az ebédemnek: a mögöttem ülő orosz család. Orosz szót New Yorkban gyakran hallani az utcán, de Új-Mexikóban meglepetésként hatott.

Ebéd után egy előre meghirdetett könyvvásárra mentünk el az egyik helyi íróklub irodájába. Az L-alakú szoba végében voltak elhelyezve a könyvek: a keménykötésűek 1 dollárért, a többi 50 centért. Három könyvvel tértünk haza, egyiket elajándékoztuk Kat-nek.

Három óra után indultunk el Las Vegas felé (nem tévesztendő össze a Nevadában található kaszinóvárossal), ahol a helyi vasútállomáson vagy két órát vártunk a tűző napsütésen John Kerry, felesége Tereza Heinz, John Edwards és a felesége érkezésére. A vonat nem sok késéssel bedöcögött az állomásra, ahol vagy tízezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa a reménybeli következő amerikai elnököt. Én személy szerint Tereza Heinz Kerry-t rögtön meg is választanám elnöknek. Tereza -- az elhunyt ketchup-király felesége, ez a másik házassága, és szerintem jó lóra tett -- spanyolul szólította meg a közönséget. John Kerry okos, szimpatikus és jó szónok. Kár, hogy még itt, az USA-ban, nők nem indulnak az elnökválasztáson. A beszédek kb. 1 órán keresztül tartottak és a vonatocska, amelyet annak idején Truman elnök is használt, továbbdöcögött Albuquerque felé.

Éjszaka még megnéztem a tv-ben Andre Agassi és Andy Rodick elődöntős meccsét.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés