Hagyaték

Benkő Géza 2014.6.1. 4:52

Vasárnap poétika.

Hagyaték

Kifutok az időből, lassan felnő mind a két gyerek

Nagyanyjuk imádkozik értük, szent család, szent ég, szentet vegyenek

Vasárnap templomba, stabil program, nem nekem persze

Anyósom küldene, már ha lenne mersze

Mit hagyok így örökül, hisz hagyatékom feléltem rég

Két gyereket a világnak, s a világot nekik, több, mint elég

Esténként tévé előtt, de feladom hamar

Balkonra inkább eget nézni, legyen már vihar

Ázzon el a föld, ázzak el magam is

Üveget ide, bor van csak, de szar az is

Youtube link, forest relax sound

Kocsma, felesek, sixth round

Pápamobil matchbox apósnak karácsonyfa alá

Anyósnak meleg sál, örülni tetszik, naná

Jön a húsvét, hogy elrepült az idő

Facebookon hirtelen mindenki hívő

Csekkeket befizetni még futja, dacára az ünnepeknek

Terített asztal, közös ebéd, tán örülnek hűlt helyemnek

Dolgom van, mentem ki magam általában

Befelé kiáltom, run Forest run

Elfutok innen, de csak gondolatban

Jóslatot látok minden kávézaccban

Barátságot magammal, igen, azt kéne kötnöm

Háromszobás lakás, benne testem, börtönben börtön

Reggelre reggel, estre est, iskolából hazahozott jegyek

Nyár jön, lassan feltámadnak a házilegyek

Mikor is dolgoztam utoljára, ha jól számolom, rég volt

Tótágast állok, alattam az égbolt

Felnézek a földre, árvíz készül

Talpam alatt az ég csak nem kékül

Szürke felhőkön lépdelek, esőfelhő mind

Néhány felcsapó villám rám kacsint

Egy fénynyaláb körülölel, szent megvilágosodás

Fejemet földdomb böködi, egy vakond tornyot ás

Csak lelkesen, csak szépen

Leélem életem, pont, mint a mesében