Idegen


Póda Csanád  2011.2.19. 6:19

Rovatunk újabb szerzeménnyel jelentkezik.

Idegen

Hideg esőcseppek kopognak az ablakon
csak bámulok kifele, s tekintetem
megakad egy furcsa alakon
hosszú, szürke kabátja,
kalapja átázva.

Engem néz

De talán mégsem. Szeme
elréved a messzeségbe,
nézi az ablakot, a blokkházat,
az eget, a fákat,
a hintát a parkban,
a tócsákat, a kavicsot
az út szélén és engem.

Engem néz.

Ki ez az ember?
Ki ez a reszkető alak,
vajon merre tarthat?
Hova? Sehova, hiszen csak áll.
Hogy hogy hívják? Talán
nem is érdekel igazán.
Inkább hogy mit érez,
mire gondol ahogy csak
tűri a rázúduló
vizet, töretlen tartással és
mozdulatlanul –

Engem néz.

Mi a célja? Miért van itt?
Mit akar? Csak annyit
tudok, hogy nem ismer engem.
Hiszen én sem ismerem
őt. Még ha tudja is, hogy ki
vagyok, tudja a nevem,
hogy itt lakom,
de hogy mit érzek és gondolok,
hogy honnan jövök és hová tartok
ezt nem tudja. Nem tudhatja.
De akkor miért? – és
kérdések ezrei cikáztak a fejemben,
miközben csak annyit láttam, hogy

Engem néz.

Elkapott a kétség. Valami
elviselhetetlen vágyat éreztem,
hogy megtudjam ki ő, és mit
akar, agyam apró kis részecskéi
– sok kis fogaskerekek –
zakatolnak, már nem bírom,
futni, rohanni kezdek.
Magamra kapom a kabátom,
kalapom, lerohanok, az ajtót nem zárom,
csak elmosódva látom az ágyat,
a szanaszét heverő könyveket,
a folyosót, a postaládákat,
a lépcsőkön elesek,
de csak futok, rohanok tovább
– nem hagyhatom, hogy elszökjön – ,
de mire kiérek a nedves valóságba
-hátrahagyva a meleg barlangot-,
mintha köddé vált volna.
Hiába keresem, hunyorgok és
próbálom félretörölni
szememből a cseppeket,
nézem a kavicsot az út szélén,
a tócsákat, a hintát a parkban,
az eget, a fákat, a blokkházat,
az ablakot, révedek a messzeségbe,
majd szinte vérbe fagyva
és mozdulatlanul föleszmélek,
szemem az ablakra tapad
– mögötte furcsa,
szánalmas alak – lassan
eloszlik minden kétség,
a függönyök mögött:

Magamat nézem.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


Ezer szál

Póda Csanád

Új versünk szerzője nemrég egy versíró pályázaton első helyezést nyert, s épp ma van a díjátadó rendezvény is. Ezúton is gratulálunk neki!

2013.4.7.  2    35


Advent

Póda Csanád

Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a harmadik gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!

2012.12.16.   


Délibáb

Póda Csanád

Igaz, hogy advent idején sehol sincs egy fia délibáb sem, viszont nálunk nem múlhat el a karácsonyvárás hétvégi vers nélkül.

2012.12.9.    12


Rókalyuk

Póda Csanád

Hogy mi lehet az? Talán sose fog kiderülni. (Hétvégi versünk.)

2012.9.16.    8


Egy csepp némaság

Póda Csanád

Újabb hétvégi verssel jelentkezünk.

2012.5.13.   

A rovat további cikkei

A szív húrjai

Katona Nikolas

Mindig büszkék vagyunk, amikor megoszthatunk egy eredeti vasárnapi verset.

2020.12.6.   


A csend horizontjai

Katona Nikolas

Hogy szebb legyen a napunk: íme, vasárnapi versünk!

2020.11.21.   


Lockdown

Katona Nikolas

Vasárnapi versünk nem is lehetne aktuálisabb...

2020.10.24.   


Igazából

Katona Nikolas

Vasárnapi versünk.

2020.10.11.   


Kiállítás

Katona Nikolas

Minden vasárnapi versnek örülünk és örömmel mutatjuk meg olvasóinknak.

2020.9.5.   


Visszavárt napok

Katona Nikolas

Vasárnap lett: úgyhogy vers.

2020.7.4.