KarantÉN
Vasárnapi verses rovatunkban ezúttal egy időszerű művel jelentkezünk.
KarantÉN
1.
Zsebemben kövekkel
tenyeremben sorsokkal
utazni.
Már annyi hasznom
sincs, hogy ehető lennék.
A lényeg persze
egy hang a fejben.
Sosem fogom tudni megérteni.
2.
Tavirózsába kapaszkodni. Közben újabb
mindenki megért tekintetek.
Amikor elviselhetetlen valami
naplemente lennék.
Beleférkőzni minden résbe.
Nem tudok minden lenni.
3.
Még most is keresel
tudod, hol vagyok.
Szekrény mögé esett bonbon
szobában hervadó virág.
Ha toll volnék, most lefelé szállnék.
Ne egy polcon porosodva nézd,
hogyan ellensúlyozok
tenyerem vonalaival.
4.
Van ez a folyamatos semmi.
Az élet. Amikor nem
találod önmagad.
Mindannyian egy üres medence
alján fekszünk.
5.
Egyszerhasználatos ember voltam.
Betanítottak mosolyogni,
ajtókat kinyitni,
piros biciklin egyensúlyozni.
A leleteim közt valahol
ott van, lelkem is volt.
Mindig mások
magam helyett. Sodrás
vagy szél, már mindegy.
Ha ne felejtitek el,
Dobjatok rám is valamit.
6.
Gyerekkoromban anyám
bevitt a játéküzletbe.
Boldog gyereknek
kellett volna
lennem.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Haikuvariációk nyárra
Most kezdődik csak igazán a nyár! Mi másról is szólhatna vasárnapi versünk?
2022.6.26.
Kiszámíthatatlan szerelem
Vasárnapi versük témája ismerős: és így nyár vége felé is megtörténhet velünk.
2021.8.22.
Mozaikok
A jó vers igenis hiánycikk. Úgyhogy boldogok vagyunk, ha meg-megoszthatunk egy-egy vasárnapi lírát.
2021.7.31.
A rovat további cikkei
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.