Kegyetlen ajándék
A hétvége nálunk mindig az irodalomé, a verseké...
kegyetlen ajándék
ostort ragadnék,
hogy szétkergessem a szavakat,
melyek a lelked templomában, imazsámolyon
térdepeltek egykor tisztán, szelíden
fegyvert rántanék,
hogy véget vessek a vergődésüknek,
és elvérezzenek a hajnali füvek ágyékán
most
gyertyát kell gyújtani
az ünnepeltnek az égig nyújtózáshoz
a kimúló szavaknak – az örök kárhozathoz
engedd, hogy vigyázzalak
tenyereden szűköl a nyár
melegéből sugárnyit sem kapok már
engedd, hogy így is vigyázzalak
takaréklángon égsz, mégis égetsz
csipkebokorban sír összeszúrt éned
engedd, hogy így is vigyázzalak
kiszállsz a nyárból, mint a madarak
megfened csőrödet, megrázod tolladat
engedd, hogy így is vigyázzalak
plédvédelem
zöld kockás plédbe csavarom a delet
mellemre feszülő tenyeredet
fogad nyomát a nyelvem hegyén
kávéscsészén az ajkad ívét
minden ölelésed újabb menekvés
illatosrét mellkasodnak szegezett kés
halkan inte(le)k: lassulj, elmerülj,
addig maradj, míg plédem véd, emberül
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.