Kiállítás
Minden vasárnapi versnek örülünk és örömmel mutatjuk meg olvasóinknak.
Egyedül maradtam a terem közepén, na nem a közepén
talán a közepe táján, a parkettben elrejtve,
és nem egészen egyedül, ha a kopott ajtók mögül
vadludak szárnyveréseit hallom.
Kihoztam magammal a tükröt, hogy zavartalanul
figyelhessem a hátam közti csigolyák kontúrjait.
Hasznom rég semmi. Azért tartanak, hogy
alkalmanként megcsodálhassanak és feltegyenek,
nehogy hangosan tűrjem az ecsetvonások durva érzékét,
vagy ugyanitt éjszakánként néha belemondjam
az esőbe: a vászon teli.
A ködös, hajnali buszmegállóban,
falu határában,
kanapén túl,
napraforgóföld mellett,
cigicsikkek alján
állok.
Ez nem igazgyöngy a számban,
ez nyugtató.
A kép egyre jobban halványodik.
Fodrozódó részeit
károsodás fenyegeti
Ne haragudj, ideadnád ezt a képet?
Nem, inkább a másikat. Köszönöm.
Amúgy lényegetlen, mert kidobom.
Ez nem egy nyugtató a számban,
Ez igazgyöngy.
Tedd a képet a falra, amíg
magamra gombolom a kontrasztok fájdalmait.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Haikuvariációk nyárra
Most kezdődik csak igazán a nyár! Mi másról is szólhatna vasárnapi versünk?
2022.6.26.
Kiszámíthatatlan szerelem
Vasárnapi versük témája ismerős: és így nyár vége felé is megtörténhet velünk.
2021.8.22.
Mozaikok
A jó vers igenis hiánycikk. Úgyhogy boldogok vagyunk, ha meg-megoszthatunk egy-egy vasárnapi lírát.
2021.7.31.
A rovat további cikkei
Később
Rendhagyó most az időjárás: ezek a napok nemcsak forrók, hanem túlságosan is azok. Nem tudhatjuk, mi vár ránk. Ezért is érdemes elolvasni rendhagyó műfajú vasárnapi versünket.
2026.8.1.
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.