Lockdown

Katona Nikolas 2020.10.24. 22:00

Vasárnapi versünk nem is lehetne aktuálisabb...

Lockdown

1.
Létezik egy ország, ahol most néhány
perccel később lehetne. Függönyök
foszlányaiból kémlelem,
hova fut ki az utca, amelynek innen
még nem látszik a vége.

Sikátorokat állítanak fel,
ahová rendszeresen zavarodott embertömegek
sodródnak be, hogy soha többé
ne találjanak vissza önmagukhoz.

Azon a részen a házak, akár napraforgók,
fény felé veretnének,
ha az átmenet nélkül beálló sötét
nem venné el a szabadságot.

Az eredmény. Tudom,
hogy a percek órákká formálódva
bennem öltenek testet, és nincs
elég hely
a halmozódó időnek.
Ami előre elrendeltetett,
kiszorítja azt, aminek nincs kezdete.

2.
Én sem a nevem leszek többé.
Pulzusom mérhetetlen.
Próbálok elbújni nem
létező helyekre,
hogy az lehessek, akit a szavak
hátrahagytak.
3.
Egy darab papír.
Erre épül maradt reményeink
mozaikjaiból
egy lehetséges élet.
4.
A színek is csöndben maradtak. Nem hallani
a világosabbakat, ahogy üvöltenek,
a sötéteket, ahogy zokognak,
mint az emberek.
A negatív lesz az új
pozitív díszburkolat
foltokban
fölszedve.
5.
Nem mozdulsz.
Ülsz és szorongsz.
Jéghideg vagy, mint egy puskacső.
Ez az a pillanat.
Erre kényszerítettek.