Magamhoz szelídülve

Benkő Géza 2013.5.12. 4:22

Lehet bármilyen a hétvégi időjárás, nálunk a vasárnap a verseké.

Magamhoz szelídülve

Magamhoz öregszem lassan
Kirúgok hát a hámból
Félre a vizeskancsóval
Pezsgőt ide szép topánból

Magamhoz öregszik elmém
Lerészegedik lassan
Csöndes bolond vagy harsogó részeg
Hisz semmi rossz sincs abban

Hozzám öregszik a világ
Átkarol s magába temet
Kell a hely jönnek újak
Szürcsölni anyatejet

Döglött aknák

döglött aknákon lépkedek,
időm csak csordogál,
célom, ha volt is, elveszett rég,
szívem kihagy meg-megáll...

megváltást, ha kerestem is
rég volt, ködfelhő takarja,
csakráim csokorba kötve bérbe adom,
akciós a karmám, de senki sem akarja...

minden, mi vagyok, elveszni látszik,
tán káprázat voltam eddig is csupán,
bűnlajstromom hosszú, pokoltól égig ér,
most kérjek kegyelmet, vagy holnapután?

mindegy magam után mit hagyok,
egyedül maradok a végén,
percet ha éltem, évekig halódtam,
s e perc is hol volt - egy penge élén.

Zuhanás

felzuhantam
megállni félek
véget vetni az egésznek
lehetetlen
élem az életem
temetetlen
alattam űr
fölöttem mélység
csak lebegek
nincs előttem
panoráma
szürke fellegek
takarják
levegőm fogyóban
vesztemet akarják
s én elmúlásra készen
már csak nevetek
életemen
ezen az egészen