Téli kontrafaktumok

Katona Nikolas 2021.4.25. 8:29

Egy újabb vasárnapi vers. Az évszakoktól függetlenül mindig mindenkiben ott van egy darab tél....

1.
Futottunk a havon
egy hóember felé,
amihez odahajolva
az arcunk
ugyanúgy
egy pillanat alatt
olvadt
el.
A zsebeinkbe raktuk
megmaradt részeinket,
amiket már
azelőtt
sem
találtunk.
A tekintet két ellentétes
oldalán fogunk
állni.
Minden elolvadt,
kivéve a tenyered.
Az kemény és fagyos,
mint az esti
ölelésed.

2.
Ez most ilyen.
Hallgat.
Nagyot nyel.
Egy ideje
a háztetőn
lévő cserepeket
számolom,
hogy ne vegyem észre,
ha elmész.

3.
Ott, ahol
nem vagy,
mindig oda
várnak.
Minden monoton,
hiába a napszakok.
Csak a lemenő nap sugarai
a farakáson.
Várod, hogy holnap kezdődj.
Tenyeredben
megolvadt
jégcsapok.

4.
A hétvégék
is üresek.
Jó lesz ez.
Mégsem…
Inkább betakarózol.

5.
Délutánonként
celofánba csomagolnád
a tájat,
amit elnyel az üres ház.
Minél messzebb mész,
annál közelebb
van minden.
Fecskés kép,
tányértörés,
hógömbdarabok,
kibiztosított fegyver.

6.
Azt hiszem felnőttem.
Már egyedül fizetem
be a számlákat,
már el tudok
mosogatni,
már hagyom
a testem…
Ezt jelenti felnőni.
Annyira jó lenne
egy másik rossz.
Másik jó nincs.
Szánkózni szeretnék
sivatagi tevékkel.

7.
Az igen és a nem
között
van egy hosszú szünet.
A többit fejezzétek
be helyettem.