Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
Tévelygő
Azt gondoltam, minden elmúlik
Ha a feledés elviszi a tényeket,
Nem látunk több merényletet,
Hogy Isten még bizik az emberben,
A kirabolt természetben,
Hogy a Sátán a tévedés, a tévelygő
A vonzó titkokkal szédítő...
De már vetkőzik a tavasz,
Távol már a tél,
A csalódottságom mégis utolér,
Amiért hűtlen az ember:
A nagy szólamban,
Az egyetlen Igében
Csupán egy hamis morzejel.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.