-- Az európaiak felfogása szerint a földnek tulajdonosa van, az országnak, népnek pedig királya. Az „indiánok” ezt nem értették.

--Az ő felfogásuk szerint a Föld Anya mindenkié, és minden vele kapcsolatos döntésben a következő hét generáció érdekeit kell figyelembe venni. Hogy fog a döntésünk kihatni a hetedik generációra? – mindig ezt kell kérdeznünk magunktól, hogy a természet megmaradjon. Mondja a múzeumkalauzunk.

Királyuk sem volt az indián törzseknek. A navajoknak (ejtsd navahóknak) például, tizenhét vezetőjük volt, és amikor olyan dologról volt szó, amely minden navajot érintett, mind a tizenhét vezetőnek egyet kellett értenie a döntéssel. Az európaiak ezt nem értették. Ők egy vezetővel akartak tárgyalni, nem tizenhéttel. Végül egy navajo írta alá azt a szerződést, amely a mai napig érvényben van, és amelyet békeszerződésnek szoktak nevezni. Az európaiak minden indián néppel kötöttek ilyen szerződést, amelyek keretében megfosztották őket saját területeiktől és sok esetben kilométerek ezreit kellett gyalogolniuk új otthonukba. (Menet közben a gyengék, gyerekek és idősek, meghaltak. Őket csak úgy ott hagyták az út szélén.)

Ma az indiánoknak különös státuszuk van. Ennek viszont az az ára, hogy minden egyén egy törzslappal rendelkezik és egy azonosító számmal. Shirley-Cloud előveszi a sajátját. Az áll rajta, hogy Shirley-Cloud ½ navajo, férje 4/4 navajo, gyermekei pedig ¾ navajok. Ha a navajo nem navajoval házasodik, az csökkenti a benne lévő indián vért akkor is, ha más indián törzs tagja lesz a házastársa.

--Ez négy éves kisfiú, a férjem -- mutat egy fényképet Shirley-Cloud. -- Hatéves korában iskolába kezdett járni, ahol nem szólalhatott meg saját nyelvén, angolul viszont nem tudott. Ennek megfelelően butának tartották, a tanító néni pálcával verte a tenyerét, ha saját nyelvén próbált szólni, és akkor is, amikor nem tudta angolul a választ valamely kérdésére. Az amerikaiak a „Let’s keep the man but not the Indian!” (Tartsuk meg az embert, de ne az indiánt!) jelszóval így próbálták kinevelni az indián gyerekekből tradícióikat és családjuk befolyását.

Körutunk utolsó múzeumi része az indiánok négy évszak -- az emberi élet négy szakasza közötti párhuzamokat magyarázza. Az ember élete tavaszán tanul, befogad. Az élete végén, telén, tanít, átadja felgyülemlett bölcsességét a fiataloknak. Az ember nem születik emberré, azzá kell válnia, mondja Shirley-Cloud, és én rögtön lejegyezem magamban ezt a mondatot, amely napokig gyakran eszembe jut majd.
--Egy pozitív vonatkozása mégis van annak, hogy Kolombusz eltévedett -- mondja Shirley-Cloud. -- Ezek után minden kontinens össze lett kötve. Mindenki ismerheti a másikat, és szabadon utazhat a földrészek között.

Eltelt az egy óra, vezetőnk néhány kérdés megválaszolása után elindul a földszintre, ahol már gyülekezik a következő csoport. A liftben megköszönjük neki kiváló és rendkívül tartalmas előadását.

--Csodálom -- jegyzem meg --, hogy a nagyrészt negatív történtek ellenére, mégis pozitív hangulata van a múzeum történeti részének is.
– Igen -- válaszolja Shirley-Cloud --, fontos, hogy átadjuk az üzenetet mindenkinek, aki nyitott rá, mert a változás ideje elkezdődött. A bölcsek tanácsa évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy a változás kora akkor lesz közel, ha többek között, az északi sarokhoz közeli tűzhányók aktivizálódnak. Akkor lassan költözhetünk a Four Corners közelébe (a Four Corners Új Mexikó, Arizona, Utah és Colorado államok találkozási pontja és az indián tradíció szerint különleges terület). De én inkább a Rocky Mountain hegységet javasolom -- mondja mosolyogva Shirley-Cloud, és még int, ahogy lesétál a lépcsőkön, hogy átadja üzenetét a következő két tucat látogatónak.