Egymásra utalva


Puha Andrea  2010.2.14. 10:37

Hárman sétáltak az úton. Egy lány két fiúval. Szorosan fogták egymás kezét és mentek előre.

Az út egyik oldalán dombhalmok simultak egymásba, a másik oldalon egy tiszta vizű patak szaladt céltalanul, itt-ott nagy kanyart bevéve. Vakító kék volt az ég, a nyári szellő meglegyintette arcukat. A nap olyan melegen sugárzott, hogy belepirultak a pipacsok.
A fiú hallgatózott, szemei révetegen kalandoztak ide-oda. Vak volt. Keze belesimult a lányéba, aki nem bírta levenni a tekintetét a körülötte burjánzó csodáról. Finoman megrántotta a fiú kezét. Az oldalra kapta a fejét.
– Mit hallasz?
Szeme a fiú ajkára tapadt, várakozón, a tudásra szomjazva, mint a tikkadt vándor, aki a sivatagban víz nélkül maradt. Siket volt.
– Csobogást. Szárnysuhogást. És hallom, ahogy fújja a hajadat a szél.
– Igen – bólintott a lány. – Patak van az út mellett, felette repülnek a madarak.
Elgondolkozott. Kis csend telepedett közéjük, majd a fiúra sandított.
– Milyen a csobogás hangja? És a szárnysuhogásé? És honnan tudod, hogy fújja a hajamat a szél?
– A csobogás hangja olyan, mint ez…
Közelebb húzta magához a lányt, majd gyors ütemben mind a négy ujját megtáncoltatta a lány bőrén.
– A szárnysuhogás ilyen…
A lány arcára fújt, úgy, mint amikor az ember mellett riadtan felrebben egy galamb, és szárnyai meglegyintik az arcát.
– A szél is hasonló, csak finomabb. Mikor a hajaddal játszik, olyan, mintha hullámzana. A hang is hasonló. Nézd, ilyen ütemben! – mutatta kinyújtott karját, majd a széllel együtt mozgatta. A lány megfogta a kezét, és együtt táncoltak a széllel. A lány nevetett. Hangja csengőn szállt az ég felé, a másik fiú szelíd mosollyal figyelte őket. Szeme ragyogott, de nem szólalt meg. Néma volt.
A lány elcsendesedett, a fiú mellkasához bújt, s a válla fölött nézte a tájat.
– Gyönyörűek a dombok…
– Mik azok a dombok?
A lány kicsit eltávolodott a fiútól, tenyerét kinyújtva maga elé tette, mellé a másik kezét, kis dombhalmot formázva.
– A tenyerem az út, ott vagyunk mi. A másik kezem a domb.
A fiú kitapogatta.
– Ekkora? – sápadt bele a fiú. – Ilyen nagy? Mit látsz még? Izgatottságában szaporábban szedte a levegőt, világtalan szemei kitágultak.
– Virágokat, pipacsot, fákat.
– Milyen színű a pipacs?
– Piros.
– Az milyen?
– A piros? Erős szín, a szenvedély színe, a szerelemé.
– Milyen az ég?
– Tiszta, ragyogó, kék, mint amikor nyáron a hideg zuhany alá állsz, olyan érzés.
– Vannak felhők?
– Vannak. Bárányfelhők. Puhák, mint a párnád. Bolyhosak.
– Gyönyörű! – hunyta le szemét a fiú, átölelve magát, karjai között az elképzelt bolyhos párnával, bőrén a hideg víz érzésével.
– Az. Gyönyörű – suttogta a lány, bár nem tudta, hogyan kell suttogni.
– Tudod mit hallok még? – emelte fel a fejét hirtelen.
– Mit?
– A boldogságodat. Érzem, abból, ahogyan veszed a levegőt. A szusszanós mosolyodat, ami olyan, mint amikor a ruha elszakad.
Csend. Mozgás. Egymásba fonódó testek hangja.
Csak álltak az út közepén és kapaszkodtak egymásba. Olyanok voltak, mint egy falka, amelynek tagjai melengetik és segítik egymást. A vak elmondta, milyen a hangok játéka, a süket elmondta, milyen gyönyörű a táj. A néma pedig csak állt mellettük, és örült. Örült, hogy kimondták a gondolatait.



Hozzászólások

viola, 14. 02. 2010 17:10:49
Andrea ezt gyonyoruen leirtad.Nagyon tetszik ,es gondolom nem csak nekem.Csak igy tovabb!
Adél, 14. 02. 2010 20:32:58
nagyon jóóó!!!
Pandi, 14. 02. 2010 22:04:08
Örülök, hogy tetszett:)
@


Kapcsolódó cikkek

Semmi

Puha Andrea

Látom, hogy beszél, mozog a szája, és mikor felém néz, azt mondja: semmi.

2012.7.9.    4


Dilemma

Puha Andrea

„Mellékesen megjegyezném...” Törlés. Fejcsóválás. Homlokdörzsölés. „Egyébként hallássérült vagyok."

2012.3.14.  1    13


Esernyő

Puha Andrea

Képzeld el, hogy egy szobába vagy zárva, ahol sötétség van, áthatolhatatlan és végtelen...

2011.10.10.  1    9


Önvizsgálat

Puha Andrea

Beszélgetés. Pluszkilók. Mellméret. Turcsi orr. Bandzsa szem. Széles csípő. Plasztikai sebészet. Totális átváltozás.

2011.7.8.    10


Lista

Puha Andrea

Mindenkinek van egy listája. Egy lista arról, hogy mit szeretne.

2010.8.16.  8    21


Suttogás

Puha Andrea

Hanyatt feküdtem az ágyamban és hallgattam a csendet.

2010.6.23.  5    7

A rovat további cikkei

Nemsokára

Puha Andrea

Az ajtónyitásnak van valamije, hangja, amit az ember észrevesz...

2013.6.28.   


Hangmás

Juhász Fanni

A hallássérült gyerekek sok esetben másnak érezhetik magukat egészséges társaikkal szemben. (Videóval)

2013.2.19.   


Látni a hangokat

Juhász Fanni

Milyen érzés látni a hangokat? Nézni a dallamokat? (Videóval)

2013.2.6.   


Ismétlés

Puha Andrea

Azt mondják, a történelem ismétli önmagát. Vannak helyek, ahol az emberrel megesnek ugyanazok a dolgok.

2012.9.21.   


Csonttörés szimfónia

Puha Andrea

Amikor már minden másként ropog.

2012.9.13.  2    6


Kint meg bent

Puha Andrea

Valami annyira furcsa volt. Több zaj, kevesebb zaj. Több zaj, kevesebb zaj.

2012.9.5.  1