Egy szoknya, egy nadrág


Wolner Annamária  2010.11.15. 6:52

Avagy ki viseli otthon a papucsot?

Volt, amikor a nők feladata volt a gyereknevelés, a tűz és az otthon melegének őrzése, a férfiaké pedig a vadászat, a család ellátása. Ki voltak osztva a szerepek: a férfi döntött, irányított, a nő hallgatott. És ez bizony évszázadokon keresztül nem is igen változott. Sőt, inkább romlott – a férfiak javára. A nők függtek az „erősebb” nemtől. Mi pedig évekig nem dönthettünk nélkülük, nem szavazhattunk, nem járhattunk kísérő nélkül az utcákon. Ami nekik szabad volt, a nőknek tilos. Olyan pedig, hogy egy nő irányítaná a férjét, elképzelhetetlen volt.
Mára azonban nagyot változott a világ. Egyre több a nő a parlamentben, a politikai életben, vezető beosztásban, cégek, nagy vállalatok élén, és vannak otthonok, ahol szintén övék a főszerep. Otthon, ahol azelőtt a férfi volt a „család feje”, ő kezelte a pénzügyeket, hozott meg döntéseket, ült az asztalfőn, és szedett előbb a lábasból.

"Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó!"

Bizonyára sokan emlékszünk még az első osztályos olvasókönyvünkben erre a versikére, és ma már jót mosolygunk rajta. Mert mi van akkor, ha épp fordított a szereposztás: apa főz, anya meg pihen, fürdik, szépítkezik, dolgozik, tárgyal, és apát dirigálja.
– Ma is jól emlékszem, mennyit nevettünk a bátyámmal esténként a konyhaasztalnál gyerekkorunkban, amikor anyu fáradhatatlanul dirigálta aput – emlékszik vissza a ma 35 éves Andi. – Anyu főzött, apu tanult velünk. Mindig így volt ez, ami nem is olyan rossz, vagy meglepő. Hisz ha mindketten dolgoztak egész nap, este meg kellett osztani egymás közt a feladatokat. Ami mégis mosolyra húzta a szánkat, hogy anyu a főzőkanál mellől vagy dirigálta, korholta aput, vagy folyton elhívta mellőlünk: Géza, gyere, nézd meg, mi van ezzel a levessel, nem akar forrni! Géza, meddig kell ennek a buktának a pára alatt lennie? Nyolc percig! Akkor mérd az időt!
És apu hol a szlovák szavakat, meg az egyenlőtlenségeket tanulta velünk, hol meg a párán főtt buktát ellenőrizte.

Andi szülei leéltek egymás mellett több mint harminc évet, és semmi sem változott. Az édesapja az, aki bevásárol, postára rohan a befizetni való csekkel, játszik az unokákkal, és vigyáz rájuk a játszótéren, miközben Andi anyja a sarkában állva dirigálja. És persze, mindennel elégedetlenkedik: Géza, ez így nem jó, Géza, figyelj már a gyerekre! Géza, hozz kenyeret, Géza, főzzük be a befőttet! És Géza mindent megtesz és elviseli, hogy neki nadrág helyett papucs jutott. Hogy miért? Talán, mert már megszokta, hogy neki ez a szerep jutott, a kissé „gyámoltalanabb”, egyedül semmire nem képes asszonykája mellett. Talán, mert jobbnak látta inkább megcsinálni, amit a neje parancsolt, mint hallgatni a sopánkodását egész este. Miért nem csap néha az asztalra? Több mint harminc év telt már el, amit egymás mellett így leéltek. Megszokta.

Igazi 21. századi comanndante

Anna anyukája domináns nő. Egész életében férfiak között dolgozott, ő osztotta be a munkájukat, vezette, felügyelte őket. Megszokta, hogy itt is, ott is ő a „kapitány”. Az első házasságában is ő szervezkedett, döntött fontos kérdésekben, gazdálkodott és beosztotta a pénzt. A férje, a szótlan ember, mindenre csak bólintott, és követte az asszonyát. Amikor meghalt, és Anna anyukája másodszor is férjhez ment, ismét egy csöndes, irányítható emberre talált. Igazi commandante módjára, most is ő határozza meg mi lesz a program hétvégén, hová mennek, mit néznek meg, mire költenek. Új autót vettek, és a modern csodamasinát Anna anyja már nem vezeti olyan hozzáértéssel. De sebaj, ezt ő így is megoldja: viszi őt a férje oda, ahová ő megmondja neki.
– Anyu férjének gyakorlatilag semmibe sincs beleszólása. Vagyis megmondhatja, ha véleménye van, de anyu legtöbbször ezt úgysem hallja meg – mondja Anna. – Beosztja az idejét, a pénzt, elrendezi a teendőket, ünnepeket és hétköznapokat egyetlen perc alatt. A férje pedig csak, mint csöndes szemlélő van jelen, és a papucs már azt hiszem, örökké a lábán marad.

Léteznek olyan kapcsolatok, ahol a nő a talpraesettebb, a szervezőbb, az ügyesebb, ezért átvállal minden feladatot. És olyan is van, hogy mindent megcsinál, mert a férjére hiába is várna, vagy csak nagy sokára lenne eredmény. Ezért aztán inkább ő veszi kezébe a dolgok irányítását. Anna szülei is így élnek. Az asszony vezényel, a férj pedig úgy táncol, ahogy a felesége fütyül. Hogy miért? Talán azért, mert számára így kényelmes.

Ennyire döntésképtelen, csöndes, irányítható, „tedd ki, majd kihűl” típusú lenne néhány férfi, vagy csak az „oldalbordáik” tették őket ilyenné? Nem vagyunk egyformák: van, aki tényleg akaratgyenge, és van olyan is, amikor a férfiak a békesség, a nehéz döntések felelősségének nem vállalása, a kényelem, a család miatt inkább engedelmeskednek, mint viaskodnak. Hogy ez jól van-e így? Az lenne jó, ha meglenne az egyensúly. Az egyik ebben erősebb, a másik abban, és az az „ideális" kapcsolat, amelyben a házastársak kiegészítik egymást.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Igen, drágám!

Jády Mónika

Igen, drágám, minden úgy lesz, ahogy te akarod!

2010.11.30.   


Brit papucsférjek

Kabók Zita

A papucsférj státusz a briteknél sem ritka, bár itt kicsit másképpen nevezik.

2010.11.29.    3


Ki a papucsférj?

Halász Kata

Papucsférj: A feleség által ugráltatott, szolgalelkű, pipogya férj...

2010.11.24.  4   


Amikor a fekete piros

Nagy Erika

Egy papucsférj nagyon megelégeli a házasságban betöltött szerepét és elmegy a pszichiáterhez.

2010.11.19.  3   


Játszmák

Dráfi Emese

Sokáig azt hittem, hogy a papucsférjek, akik fejüket igába hajtják, sajnálatra méltóak.

2010.11.18.  19    3


Papucsrapszódiák

Takács Anita

Papucsnak nevezik azokat a férjeket, akik alárendelten élnek erélyes feleségeik mellett.

2010.11.13.    4

A rovat további cikkei

Kinek jó?

Jády Mónika

Vannak férfiak (nők is, de most nem róluk van szó), akik kényelmi okokból vállalják felnőttként is a „gyerekstátuszt”.

2010.11.8.    3