Tíz idézet karácsonyra

Póda Erzsébet 2022.12.23. 23:14

Tegyük hangulatosabbá az ünnepvárást néhány jeles egyéniség gondolatával!

Minden megváltozott, minden más lett, és ezentúl, ha nem vagyunk résen, esély van arra, hogy embertelenné váljon a világunk. Tegyünk róla, hogy ez ne történhessen meg! Legyünk résen, ne engedjük meg, amit már annyiszor akartak: hogy elvegyék tőlünk, ami a szakrálishoz köt: az ősi ünnepeinket!

Az állandósága miatt szeretem a karácsonyt, mert tudom, hogy ugyanazt fogom csinálni, mint az elmúlt húszegynéhány évben, ez a stabil pont az életemben. Karácsonykor újra gyereknek érzem magam.
Hosszú Katinka

A karácsony azoknak való, akik szeretnek valakit az életükben.
Igazából szerelem című film

Karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van.
Carol Nelson

Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.
Ernest Hemingway

Az ajándékot mindenki a saját örömére adja, nem annak az érdemeiért, aki kapja.
Carlos Ruiz Zafón

Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.
Márai Sándor

Karácsony és Újév az esztendő időszigetei. Napok, órák az év partjai között szinte csak percek. S ezalatt mennyi jókívánság, a "kellemes karácsonyt és boldog új évet" kívánó szavak tengere. Advent, a jobbat várása s a remény. Ezen a hídon egyszer egy évben minden keresztény átmegy, s míg gyalogolunk, emberarcunk talán megszépül.
Dobos László

Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.
Fekete István

Nem szabad hagyni, hogy az ünnepből kikopjon a lényeg, az arra jellemző misztérium, amikor a szürke hétköznapokból valami olyan belső dimenzióba kerülünk, ahol mindannyian ugyanannak a szentségnek a részeseivé válunk. Ha ilyen nincsen, akkor nagyon kifakul, materializálódik, elszürkül a karácsony.
Bagdy Emőke

"És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, - S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet..."
Reményik Sándor