Az én életem (5)

Debnárová Eva  2009.5.26. 10:10

Soha nem mondta meg az igazat, csak azt mondta, ami megfelelt neki. Addig mondogatta, hogy már maga is elhitte, hogy igaz, amit kitalált.

Az volt a kedvtelése, hogy gyógykezelésekre járt. Elképesztő szövegű képeslapokat küldözgetett: hová szúrják az injekciókat, és az mennyire fáj. Soha nem írta, hogy jól érzi magát. Amíg nem voltam ott gyógykezelésen, ahol ő volt évekkel ezelőtt, nem tudtam, miről ír. Gázinjekciókról volt szó, azokra a helyekre szúrták be, amelyek begyulladtak, ahol blokkolva volt az izomzat, és így tovább. Tényleg fáj. De én soha nem rémisztgettem ezzel a saját gyerekeimet. Az akupunktúra is fáj, ha az embernek nagyon alacsony a fájdalomküszöbe. De ki lehetett bírni. Csak az igazat kell mondani. Főleg a gyerekeknek. Hogy ha majd rájuk kerül a sor, tudják, mi vár rájuk. A fiam jó példa erre. Akupunktúrával kezelték az asztmatikus rohamait. A rohamok elmúltak, el is feledkezett róluk, az akupunktúráról viszont nem. Az jobban fájt neki. Én azt állítottam, hogy ki lehet bírni. Szerinte azt kellett volna mondanom, hogy fáj. A kettő nem ugyanaz.

Anyám szívesen jár orvoshoz. Ott meghallgatják őt. Szégyen elmenni vele a rendelőbe. Fokozatosan felhagytunk azzal, hogy elkísérjük. A fiam egy alkalom után azt mondta, hogy elég volt. A lányom két orvoslátogatás után... Én tíz év múltán. Mindig szégyelltem magam a csúnya szájáért. Azok a megjegyzések! Majd elsüllyedtem szégyenemben. És összevissza hazudozott.

Egy barátnőm a nőgyógyászaton dolgozott. Az anyámnak nőgyógyászati problémái voltak. Aztán a barátnőm átment az urológiára. Ekkor ilyen jellegű problémák kezdték gyötörni az anyámat. Van egy ortopéd ismerősöm. Fájt a térdem a porckopás miatt. Injekciókra jártam, és sugarakra. Anyám addig erősködött, míg őt is elvittem magammal. Fájt a keze, és még biztos ma is fáj, és bár a keze miatt kezdett orvoshoz járni, a kórházból mankóval jött haza. Hogy fáj a térde... Annyi injeciót, sugarat, kötést, és nem tudom még mit talált ki, hogy a végén bebizonyosodott, hogy „a jóból is megárt a sok”.

De ő ezt nem értette meg. Addig nyomorgatta a lábát, gumifáslit húzva a térdére, hogy végül tényleg betegnek látszott. Hiába mondta neki az orvos, hogy az én térdem rosszabb állapotban van, mégis igyekszem, hogy jobb legyen. Hiába magyaráztam, mutattam, tiltottam meg neki, hogy mit szabad és mit nem. Azt csinált, amit akart, neki az volt a fontos, hogy betegnek látsszék. Nem tudom, mit tett volna még, de szerencsére az orvos nem javasolta neki a műtétet.

Egyszer csak abbamaradtak a látogatásai. Azt állította, hogy húgyhólyag-problémái és fájdalmai vannak, és nincs gyógyszere (de kirándulni el tudott menni). Ekkor már évente legfeljebb egyszer-kétszer mentem el vele orvoshoz. Elintéztem neki a gyógykezelést, odaszállítottam, hazahoztam, de semmit sem ért az egész. Merthogy nem szenteltek neki elegendő figyelmet, nem adtak neki injeciókat, kevés infúziót kapott és így tovább. Érdekes, hogy a nővéremtől nem várta el, hogy megértse őt, hogy kísérgesse az orvosokhoz, a kórházba, hogy látogassa a gyógykezelések alatt. Csak tőlem…

Aztán abbamaradtak a látogatásai. Végre tudom, hogy miért. Merthogy nem megyek vele orvoshoz. De én egy magánvállalkozásban dolgozom, és még sok van hátra a nyugdíjig. 6,5 évet rá kell húznom, és én is öregszem, és nem bírom őt vonszolni orvostól orvosig, és hallgatni, hogy átkokat szór mindenkire. Ő az én koromban már nyugdíjas volt. Én még messze vagyok a nyugdíjtól.

Elkezdte magának intézni a nyugdíjasotthont. Tényleg, azt meg sem említettem, hogy azt is az én számlámra írta, hogy infarktusa volt. Állítólag kis infarktus volt, de nitroglicerint kell szednie. Szinte minden idős ember szed olyat, mert a szív itt-ott már gyengébb. Ő akkor jól teleette magát bablevessel és szegedi gulyással, és úgy felfúvódott, hogy az a tüdejét is nyomta. Ezt az orvosa mondta: – Ne féljen, Eva asszony, az anyukája olyasmit evett, ami megártott neki. Mert nem mozog. Többet kell mozognia, és nem lesz semmi probléma.

Tudják, hogy mennyire fáj, ha az embernek a saját anyja azt mondja, hogy miatta van infarktusa...? Pedig nem is volt, hazudott. Amikor ezt megmondtam neki, még az ajtót is rámcsapta.

Öregotthon. Ezt az öcsémnek készítette elő, karácsonyi meglepetésként. De főleg önmagát lepte meg. Az öcsém felhívott, és egy szombati napon találkoztunk az anyámnál. A nővérünk nem jött. Ő nem törődik senkivel, csak az örökség érdekli. Nem a keserűség és a gyűlölet beszél belőlem, csak konstatálom a tényállást.

(Folytatjuk)

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés