Velem vagy

Kabók Zita  2009.4.15. 11:44

Levelet írtam. De nem holmi hétköznapi levelet, kis üzenetet, vagy képeslapot. Egy igazi levelet. Édesanyámnak.

Kár, hogy akkor még nem ismerhettelek, amikor fiatal voltál, amikor én még meg sem születtem. A régi képeken nagyon szép vagy, és kedves a mosolyod. Biztosan nagyon szerettek a gyerekek, akikkel játszottál. Emlékszem, az iskolás osztálytársaim azt mondták, hogy téged szerettek az oviban a legjobban. Játszotok a képen, a gyerekek labdát tartanak a kezükben. Én is mindig az anyukámhoz szerettem volna óvodába járni.

Amikor beteg voltam, elővetted az ajándékokat, amelyeket karácsonyra tartogattál. Azért, hogy ne legyek szomorú, és ne unatkozzam. A sárga moncsicsit meg a csíkosat is – volt egy egész család. Csatot varrtam a nyakukba, ha megnyomtam a hasukat meg sípoltak is. Közben a Hamupipőke lemezt hallgattam, amíg te gyorsan főztél nekünk valamit. Szerettem beteg lenni, mert akkor mindig velünk voltál. Éjjel is odajöttél, hogy nem vagyok-e kitakaródzva, nehogy fázzak, és megfogtad a homlokom is, hogy nem vagyok-e lázas. Reggel megcsináltad a kenyeremet, teát öntöttél az üvegembe. És rám erőszakoltad azt az átlátszó rózsaszín esőkabátot, amikor esett. Iskolába menet egész úton bőgtem... Reggelenként kikészítetted a ruháinkat. Nem szerettem a meleg harisnyát, amit rám húztál. Meg a nyuszisapkát se. Volt egy piros ruhám, egy kislány és egy kutya volt rá hímezve. Minden néninek tetszett, de én utáltam hordani. Annál jobban szerettem a kis retiküljeimet: rózsaszínűt, pirosat, fehéret. Minden ruhácskámhoz volt hozzá illő színben, és ugyanúgy fodros zokni.

A maszkabálban zsákbamacskát vettél – jó nagy zsákból kellett választani. Gyöngyből készült alakok voltak a dobozban, és csillogó-villogó gyűrű.

Ha orvosnál voltunk és én már nem bírtam várni, elmondattad velem azokat a verseket, amelyeket éppen akkor tanultunk az iskolában. Azért, hogy ne vegyem észre a várakozást, és hamar elröppenjen az idő.

Sötétszürke, kötött rakott szoknyád volt, és tartós vízzel begöndörített hajad. Néha ki is nevettünk, mert túl göndörre sikeredett.

Minden délután vártam, hogy meghalljam a cipőkopogást a lépcsőházban, hogy mikor jössz már haza.

Ha kora reggelre kellett munkába menned, akkor apu fésült minket, engemet és a nővéremet is. Olyankor mindig sírtam, mert a copfjaim soha nem voltak egy szintben. Pedig kis margarétát is tűzött a hajamba, vagy sárga lepkét. „Kannás rágót” is vettetek nekünk, több száz is lehetett egy kannában, mind más-más színű, de én mindig csak egyet kaphattam.

Írni is veled tanultam meg. A szilvákat tanultuk, ami az o betű alapja volt. Mindenfelé görbültek, de soha nem arra, amerre kellett.

Egyszer szánkózni voltam, és beleléptem a hó alatti puha mocsárba. Egész este sírtam, annyira megijedtem, és többször is meg kellett mosni a lábam.

Esténként sokszor vetítettel nekünk a diavetítőn, lekapcsoltuk a lámpát az egész lakásban, és te olvastad a feliratokat.

Amikor kamasz lettem, hajnalban ébredtél, s mire felkeltem, már kész volt a tea, a pirítós.

Sokszor veszekedtem veled, tudom. Önfejű voltam, de mindig kibékültünk. Pénteken alig vártam már, hogy hazaérjek a kollégiumból. Tudom, nem mondtam el, hogy van fiúm. Nem tudtam, hogy mit szólnál hozzá. Gyerekeszem volt...

Aztán ott álltunk a diplomaosztáson. Akkor már Angliában dolgoztam. Tudom azt is, nagyon rossz volt neked, hogy elmentem hazulról – én is sokat sírtam. De minden nap teljesült egy-egy álmom, és tudom, hogy ilyenkor velem együtt örültél. Mindent, amit tőled láttam és tőled tanultam, magammal hoztam, és magamban hordom. Amikor megtorpantam, velem sírtál, pedig nem akartam, hogy tudomást szerezz róla.

Most már valamivel erősebb vagyok, felnőttebb vagyok. De még mindig hiányzol, minden nap. Ha szomorú vagyok, vagy valami nagyon nehéz, inkább összeszorítom a fogam, és legyőzöm az akadályt, de nem akarlak téged szomorúvá tenni, elég terhet viselsz így is.

Ha nem is szólsz hozzám minden nap, én tudom, hogy velem vagy és segítesz. Belőled csak egy van a világon, és én nagyon szeretlek.

Hozzászólások

@

Küldés