Anyósról csak rosszat

Nagy Virág 2010.4.29. 5:05

Szerencsésnek érzem magam, hogy mindkét nagymamámat ismerhetem…

…Éppen ezért Mari mamát többre becsülöm és értékelem, mint Berta mamát. Értelemszerűen mindketten, még a nagymama szerep előtt, anyósokká váltak. Ki édesanyámnak (Berta mama), ki édesapámnak (Mari mama). Az előbbit nem kívánom senkinek. Mint anyóst. Mint nagymamáról nem nyilatkozom. A barátokat igen, a rokonokat nem válogatjuk – no de mindennek van egy határa!

Előbb édesanyámat idézem: „Amikor beköltöztünk a kicsi házba, a Sáros utcába, édesanyám, a te Mari mamád, mindennel ellátott, pont úgy, ahogy illik: edényekkel, ágyneművel, törülközővel, szekrénysorral stb. Apád, szegény, egy bőrönddel érkezett. Árva gyerek volt, nem volt pénzük, de ez nem is számított. Összeköltözés után két napra megérkezett Berta mama. Kinyitotta szekrényeinket, megvizsgálta, hogyan vagyunk berendezkedve, ki vannak-e vasalva az ingek, nadrágok, majd nagy bölcsen így szólt: Csak ennyi? Így mentél te férjhez? Anyád csak ennyit pakolt?” És ekkor legördült egy könnycsepp édesanyám arcáról, holott több mint harminc éves a történet...

Most pedig az anyós, Berta mama igaz történetével folytatom: „Kisunokám, tudod jól, édesapádnak nagyon nehéz gyerekkora volt, ugyanis mindössze tizenhat évesen elvesztette édesapját, így ő lett a férfi a házban. Sokat segített nekem és a húgának, egész nap dolgozott, mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legjobb életet éljük a kommunizmusban. Még anyukád előtt, udvarolt egy lánynak, Carmen volt a neve. Román lány volt, de értett magyarul is, pontosabban törte a magyart. Hosszú, barna, hullámos haja volt (megjegyzem: édesanyám szőke, rövid hajú), és árva. Ketten apáddal jártak a temetőbe, gondozták a sírokat. Aztán valamiért megszakadt a kapcsolat, pedig én nagyon szerettem azt a lánykát, apádnak pont jó lett volna feleségnek.”

Ez csak két pikáns sztori kedves édesanyám anyósáról. Tudom, hogy az emberek nem tökéletesek, mindenkinek megvannak a hibái, és sorolhatnám a közhelyeket, de kérdem én: miért nincs mindenkiben egy kis jóindulat, szeretet, segítőkészség, főleg ha családtagról van szó?